Fogyadozó madárpopuláció a norvég partokon

Rendkívül szélsőséges a Rost és Runde szigeteken költő, az alkafélék családjába tartozó lumma (Uria aalge) helyzete. A fészkelő madarak száma itt az előző évihez képest 97 ill 73 százalékkal csökkent. Ez a faj már szerepel a kihalástól fenyegetett madárfajok vörös listáján.

Az egyébként igen könnyen alkalmazkodó rózsás sirály (Rhodostethia rosea) állománya hasonló csökkenést mutat. A kutatók megállapították, hogy a tengeri madarak a szokásos fiatal heringek és kapelán lazacok (Mallotus villosus) helyett az elmúlt nyáron elsősorban a nagy kígyótűhallal (Entelurus aequoreus) etették fiókáikat. Ezek a halak hosszúkás alakjuk miatt nemigen alkalmasak fiókaeleségnek, és csak ínséges időkben etetik velük a szülőmadarak utódjaikat.

A táplálkozás eltolódásával kapcsolatban a norvég Villmarksliv című lap elgondolkodtató megállapítást tesz decemberi kiadásában. Dag Kjelsaas főszerkesztő írása szerint a norvég partok mentén hatalmas területeken végeznek szeizmikus robbantásokat kőolaj és földgáz után kutatva, ezek hangereje pedig akár a 250 decibelt is elérheti. 1995 óta egy fél-egy kilométer széles valamint mintegy hatszázezer kilométer hosszú sávban gyakorlatilag minden élet megsemmisült - állítja az írás.

A Seapop-tanulmány ezt megerősíteni látszik, mivel azoknak a madártelepeknek, amelyek a fjordokhoz közel vagy azok belsejében találhatók, ahol sokkal kevesebb a robbantás, jobb a költési sikere, mint a parti fekvésűeknek.