A jegesmedve esetében például a soksörtéjűek rendjének (Polychaeta) számos féregfaja jelenti a tápláléklánc alapját. Ezek sok képviselője a jég alatt él, vagy akár a jégtáblákkal lebeg tovább.

"A soksörtéjűek lárvái közül többen ahelyett, hogy a vízben maradnának, inkább a jégbe fúrják magukat" - mondja Bodil Bluhm, az Alaszka Egyetem kutatója a BBC internetes híroldala számára.

"A tenger jege természetesen kristályokból áll, a kristályok közötti hálós teret pedig folyékony sós víz tölti ki. Ebben algák telepszenek meg, amelyek különösen akkor válnak értékessé, amikor a jég alatti víz táplálékban szegény".

Az aprócska jégcsatornák nagyszerű élelemlelőhelyet jelentenek a soksörtéjűek lárváinak, de meg is védik őket mindattól, ami szívesen ebédelne "soksörtéjűgyerekeket" a tengerben.

S hogy mindez miért is olyan fontos? A bonyolult tápláléklánc hatalmas: a kontinentális partvidékektől az úszó jégtáblákon át a mélytengeri szakadékokon át az egész sarvidéket átszövi alapjában a láthatatlan planktonokkal, csúcsain pedig a ragadozókkal.

A hideg égövben az éghajlat gyorsabban emelkedik a klímaváltozás következtében, mint bárhol másutt a Földön. Ha meg akarjuk érteni, hogy ez milyen károkat okoz az élővilág számára, akkor tudnunk kell, hogy mit jelentenek az olyan mikroszkopikus apróságok, mint a soksörtéjűlárvák.

Bluhm professzor és kutatótársa-férje, Rolf Gradinger a jégtáblákból származó lárvákat tanulmányozza. "A jégben nyilvánvalóan e lárvák képezik a tápláléklánc csúcsát, mivel az algákat fogyasztják. A jégben pedig sokkal több alga található, mint a nyílt tengervízben" - mondja Gradinger - "A lárvákat laboratóriumi körülmények között különféle hatásoknak tesszük ki: megfigyeljük a fejlődésüket úgy, hogy különböző mennyiségben juttatjuk őket táplálékhoz. Különböző méretű algákat adunk nekik, hogy megtudjuk, milyen méretű élelemre van szükségük. De változtatjuk a környezetük sótartalmát is, mivel általában a jégcsatornákban sűrűbb a sókoncentráció."

A sarki jégben nyilvánvalóan kiváló életfeltételekhez jutnak a soksörtéjűek lárvái. Ha azonban a hőmérséklet emelkedik, a jég korábban olvad el, a víz pedig későbben fagy jéggé. Így a soksörtéjűek elveszítik azt az előnyüket, amelyet a jégben való nevelkedéssel szereztek.

"Ez azt jelenti, hogy a polychaeta lárvái alól +kiolvad+ a jég, mielőtt még azok szaporodni tudnának" - mondja Bluhm.

Ezen apróságból következik, hogy a klímaváltozás legfélemetesebb első következménye nem a teljes jégmentesség. A soksörtéjűek - és a hozzá hasonló élőlények - fogyatkozása a férgeket fogyasztó sarki tőkehalak fogyatkozásával jár. A tőkehalak pedig a madaraknak, fókáknak és jegesmedvéknek szolgálnak táplálékul.

Bluhm és Gradinger professzor kutatásait számítógépes szimulációval ötvözve kiválóan modellezhető a sarki ökoszisztéma jövője. Feltérképezhetőek a jég stabilitásának és formájának változásai. A tökéletes modellhez azonban nem csak a soksörtéjűek, hanem más fajok egyedi mintáira is szükség van. A Fairbanks-kutatócsoport ezért belekezdett a "tengeri népszámlálásba", egy olyan tíz évre tervezett nemzetközi projekbe, amelynek során igyekeznek összegyűjteni a modellkísérlet minden egyes alapadatát a világ óceánjaiból.