Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc történetének neves kutatója súlyos betegség következtében december 3-án 82 éves korában hunyt el.
Spira György Budapesten született 1925-ben. A budapesti Tudományegyetemen 1948-ban diplomázott, majd 1949 és 1995 között a MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, nyugdíjazása után pedig tudományos tanácsadója volt. 1981-ben lett akadémiai doktor. Nevéhez több könyv és számtalan tanulmány fűződik.
A történész kezdeményezte 1987-ben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének megalakítását.
Spira György Magyarország polgári átalakulásának történetével foglalkozott, s az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legeredményesebb kutatója volt. Munkásságának jelentős részét e korszak vizsgálata tette ki, mindenre kiterjedően feltárta a magyar és az osztrák levéltárak forrásait, részletesen taglalta Széchenyi szerepét,
Spira György főbb művei: A magyar forradalom 1848-49-ben (1959), 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a (1964), A negyvennyolcas nemzedék nyomában (tanulmányok, 1973), Petőfi napja (1975), A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán (1980), Kossuth és alkotmányterve (1989), Széchenyi István válogatott művei I-III. (szerkesztő, 1991), A pestiek Petőfi és Haynau között (1998), Széchenyiről (tanulmányok, 2005).
