2006 - felelősség és szolidaritás

Sólyom már 2006-os évindítójával jelezte, hogy ő, mint sok minden másban ebben is eltér elődjeitől, és beszédét nem közvetlenül éjfél után, zászló előtt mondja, hanem elsején délelőtt, zászló nélkül. „Visszafogott, professzionális, szuggesztív” – így nyilatkoztak a politológusok Sólyom 2006 január elsején mondott beszédéről. Erős elitkritika jellemezte, két jelszava a felelősség és a szolidaritás volt. Nem a múlt, hanem a jövő felé fordult, és az állampolgárok mellett a politikai elitnek címezte mondandóját. Bírálta az elitet: a rendszerváltás utáni politika bűnének nevezte az ellenségkép-gyártást és kívánatosnak tartotta a hosszú távú stratégia megfogalmazását, valamint a választások előtt figyelmeztetett a negatív kampányok elkerülésére.

Szavai már ekkor süket fülekre találtak. Elég csak a Fidesz „Rosszabul élünk” – választási szlogenjére gondolnunk, vagy arra, hogy számtalan égető politikai kérdésben nemhogy hosszú -, de még rövid távú stratégiát sem sikerült kidolgoznia (lásd: nyugdíjreform) a kormánypárti politikusoknak.

A gazdaságpolitikáról szólva már akkor kifejtette Sólyom –ami azóta hatványozottan igaz –, hogy viszonylag szűk a mozgástér és ezért is van állandó zavar abban, nevezhető-e egyáltalán jobb- vagy baloldalinak az aktuális kormányok politikája.

2006-os beszédében a határon túli magyarságra részletesen nem tért ki az államfő, viszont megemlékezett az 1956-os forradalom ötvenedik és Bartók Béla születésének 125. évfordulójáról. Köszönetet mondott munkájukért a magyar önkénteseknek, és az egész országnak az önzetlen tettekért, és azért a „páratlan segítségért is, ahogy az ország népe megmozdult a szökőár áldozatai, továbbá a bánáti és a székelyföldi árvízkárosultak megsegítésére”. Az államfő éppen ezért „reményteli nyugalommal” várta az új esztendőt. (Aztán 2006-ban a reményteli nyugalomból égszakadás-földindulás lett)

A 2006-os beszéd a konzervatív-liberális eszméhez állt legközelebb az elemzők szerint. Konzervatív volt, mert a kisebb és nagyobb közösségek fontosságát hangsúlyozta, liberális volt, mert kitért az egyéni felelősség kérdésére.

2007 - a szolidaritás közös érték 

Erre az újévi beszédre természetesen erősen rányomták bélyegüket a 2006-os, őszi események. A közbizalom helyreállítását, a mesterségesen szított és fenntartott megosztottság megszűntetését hangsúlyozta Sólyom László, valamint ezúttal is kiemelte újévi köszöntőjében a közös értékek és a szolidaritás fontosságát.

A közbizalom helyreállítása szinte nem lehetetlen, mert a pártpolitikai megosztottság nem gyökerezik olyan mélyen – mondta Sólyom. Felmérések bizonyítják, hogy az alapvető értékekről egyformán vélekedünk, függetlenül attól, hogy egyébként jobb- vagy baloldalinak tartjuk magunkat - fejtette ki. Tehát 2006-hoz hasonlóan hangsúlyozta az ország megosztottságát, és bár reménykedett ennek feloldásában, még 2008 január elsején is erről beszélt.

2007-ben is bírálta a politikai elitet, azt mondta, hogy a politikusok nem tisztelik eléggé a választópolgárokat. „A választások után mindenki számára kiderült, hogy az állam nem képes jóléti szolgáltatásait fenntartani, a szigorítás elkerülhetetlen, ám a történtek figyelmeztettek arra, hogy a politikának is vannak erkölcsi határai” - jelentette ki.

A köztársasági elnök utalt beszédében Románia uniós csatlakozására. Ezzel, mint fogalmazott, a magyar nemzet túlnyomó része - több mint 12 millióan - már ugyanazon közös politikai, gazdasági és jogi térség keretében él. Kiemelte a közösség megtartását a most még kívül maradt félmillió magyarral, és azokkal is, akik szerte a világban megtartják magyarságukat.

Sólyom László ismét megpendítette a szegényekkel való szolidaritást, mint közös értékünket, „méltányos, hogy azok, akik a rendszer előnyeit élvezik, abból gazdagodtak meg, támogassák ugyanazon rendszer elesetteit” – mondta igen csak közhelyesen egy évvel ezelőtt. És hát ha csak az elmúlt hónapokban a romákat ért támadásokat vesszük alapul, akkor egyáltalán nem nevezhetjük minden magyar ember közös értékének a szegényekkel való szolidaritást.

Amit még kiemelt 2007-ben az a gyermek és a család fontossága. „A gyermekekért érdemes az áldozatot vállalni, holnap ők lesznek Magyarország” - mondta a köztársasági elnök.

2008 – közös cél

Sólyom László,beszédének tartalma nem sokat változott az elmúlt két évhez képest. 2008-ban, akárcsak két évvel ezelőtt ismét kihangsúlyozta a remény szerepét. „Az nem remény, ha arra hagyatkozunk, majd csak lesz valahogy. A remény ennek ellentéte: azt jelenti, hogy nem adtuk fel.” 2006-ban Sólyom nagy reménykedésére az élet hatalmas pofonokkal válaszolt, reméljük idén nem így lesz…

Beszédének középpontjába az ország megosztottságának feloldását, egy általánosan elfogadott közös jövőkép, és az emberek közötti összetartás erősítését helyezte.

„Azoknak az országoknak a sikere, amelyek kilábaltak a miénkhez hasonló nehéz helyzetből, ezen a kettőn alapult: egy határozott cél akarásán és a szolidaritáson. Nálunk ezzel szemben mindenki az ország pusztító megosztottságáról panaszkodik. S valóban sok kárt okoz a mindent a mi-ők sémára leegyszerűsítő fekete-fehér gondolkodás” – mondta az államfő. Hozzátette, hogy számtalan példáját látta az országban, amikor települések, kisebb közösségek azért jutnak előre, mert az emberek szót értenek egymással és hisznek egy közös célban.

Ezeket a közösségeket állította példaként az egész ország, az egész nemzet elé Sólyom László, bár nagyon úgy tűnik az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy hiába tépi a száját…