A távmunka számos országban bevált és hosszú évek óta működik. Vajon nálunk miért döcög a távmunka "szekere"? Erről beszélgettünk Forgács Tamással, a Magyar Távmunka Szövetség elnökével, a Deloitte Zrt. menedzserével.

- A nyugati világban népszerű a távmunkaként ismert foglalkoztatási forma, vagyis az olyan munkalehetőség, amelyhez nem kell a dolgozónak a céghez utaznia, otthon végezheti a feladatot. Magyarországnak sokéves elmaradása van ezen a területen - ismeri el az elnök a tényeket.
Forgács Tamás beszédes adatokkal segíti az összehasonlítást. Az Egyesült Államokban a foglalkoztatottaknak csaknem 25 százaléka, vagyis minden negyedik alkalmazott ebben a formában dolgozik, az Európai Unióban l3 százalék a távmunka aránya, nálunk pedig a 4 százalékot is alig éri el. Magyarázata szerint az elmaradásnak összetett okai vannak. Szerinte a munkaügyi tárca alapvetően tévesen értelmezte és kommunikálta ezt a foglalkoztatási lehetőséget, amikor "ráhúzta" az esélyegyenlőség uniformisát. Ugyanis nem szociális támogatásról, nem a négymillió munkanélküli helyzetének megoldásáról, nem esélyegyenlőségi mutatványról van szó. Az igaz, hogy a távmunka sokfajta munkavállalónak ad lehetőséget ad. Elsősorban a magasan kvalifikált szakembereknek, akik megtanulták és kiválóan alkalmazzák az elektronikus eszközöket, profi módon használják a számítógépet. Ugyanakkor nem zárja ki az alacsonyabb végzettségűeket sem a munkavégzés lehetőségéből, melynek lényege, hogy a hagyományos vállalati helyszíntől távol végezhető, info-kommunikációs eszközök segítségével. Amennyiben megtanulják a modern technika használatát, és a munka produktumát képesek interneten eljuttatni a munkaadóhoz, nyitva áll a lehetőség sokak számára.

- Ehhez azonban meg kell lenniük olyan feltételeknek, mint a munkaadók fogadókészsége, hajlandósága, a tanulni szándékozóknak pedig meg kell teremtenünk a lehetőséget, amihez a megfelelő infrastruktúra kialakítása is hozzátartozik - emeli ki az elnök, akinek tapasztalatai szerint a munkaadók rendkívül konzervatív módon gondolkoznak, idegenkednek ettől a foglalkoztatási formától. Nem mérik fel kölcsönös előnyeit, a cég hasznából például azt, hogy milyen megtakarításokat érhetnek el alkalmazása révén, hiszen nem kell telephelyet működtetniük, a munkabér olcsóbb a távoli, vidéki helyeken, vagyis idő és pénzmegtakarítás mindenképpen várható a távmunkától. Úgy tűnik: a munkaidő alapú munkavégzéshez szokott munkaadók nehezen állnak át a projekt alapú munkavégzés elfogadására, amelyben a határidő és a feladat teljesítése dominál.

Ha be is adják a derekukat, vagyis hajlandók távmunkában foglalkoztatni embereket, akkor is főként olyan szellemi szabadfoglalkozásúakat keresnek és alkalmaznak szívesen, akik fejlesztők, tervezők, számítástechnikai szakemberek, szoftverfejlesztők. Persze ez nem zárja ki, hogy önkormányzatok, földhivatalok és egyéb állami cégek "papírmunkáit" alacsonyabb végzettségű távmunkások végezzék el.
Jelentkező lenne. Hiszen amikor a múltban egy közvetítő cég próbálkozott távmunkásokat toborozni, 40 ezren jelentkeztek, de kiderült, hogy nincs ennyi munkalehetőség, nem tudták elhelyezni őket.

Ma már nem jogos a korábban sokszor hangoztatott kifogás, hogy nincs az elmaradott vidékeken a magyar háztartásokban internet, ezért nem lehet távmunkásokat kiképezni, találni, alkalmazni. Már minden térségből elérhető a világháló, aki meg akarja tanulni használatát, megteheti, és egy mobiltelefon segítségével már vállalhat távmunkát.

- Az anyagi feltételek adottak?
- A szaktárca már eddig is kezdeményezett különféle támogatási programokat azzal a céllal, hogy a következő hat évben közel 150 ezer távmunka munkahely kialakításával felzárkózhassunk az uniós átlaghoz. De folyamatosan a gyesről, gyedről visszatérőkre, az alacsony iskolai végzettségűekre, és a megváltozott munkaképességűekre koncentrálnak. Érthető egyfelől, hogy a munkaerő piaci szempontból hátrányos helyzetűeket kívánják támogatni, de kezdetben - mert sajnos mi még meglehetősen a kezdeteknél tartunk -, ez nem vonzó a munkaadók számára, akik elsősorban gazdasági előnyök, nem pedig szociális és esélyegyenlőségi szempontok alapján döntenek.
- A Magyar Távmunka Szövetség miként tudja elősegíteni, hogy felgyorsuljon a folyamat?
- Egyfajta szakmai műhelyként. Folyamatosan adunk munkaszervezési és kockázatkezelési tanácsokat, kiadványokat szerkesztünk, tanfolyamokat tartunk.
Kezdeményezésünkre jött létre 2007 novemberében az első távmunka-ház Örkényben. Itt 80 embert sikerült kiképezni - már az előkészítés során - alapfokú számítógép- használatra. Örkény város vezetősége kiváló partnernek bizonyult és a megnyitás után azonnal jelentkezett az első munkaadó is, akive 22 munkavállaló számára sikerült első lépcsőben munkahelyet teremteni - újságolta Forgács Tamás. - Tudjuk, hogy ez csak apró, kezdeti lépés, de bízunk benne, hogy olyan üzleti modellt hoztunk létre, mely - amint az EU több országában - nálunk is beválik. A munkáltatónak minta, hogy miként lehet telephely létrehozása nélkül, kifizetődően távmunkában foglalkoztatni munkavállalókat, akár más térségekből is. Ha látják majd az előnyöket, bizonyára másutt is alakul hasonló távmunka ház és ezzel közelebb kerülünk a tervezett több ezer távmunkahely megteremtéséhez. Mi szívesen megosztjuk a tapasztalatokat minden érdeklődővel, és segítjük az elképzelések megvalósulását.