Doktor úr, kezdjük ott, hogy számítottak-e egyáltalán a törvénytervezet megszavazására? December 17-e előtt nagyon úgy tűnt, hogy a társadalmi-szakszervezeti nyomás miatt a szocialista frakció sem egységes.

Elnézve a kormánypártok egyeztetéseit, félő volt, hogy megszavazzák a tervezetet. Bár mivel a törvény a szociális érzékenységet alapvetően sérti, volt némi halvány remény arra, hogy maradnak olyan MSZP-s képviselők, akik nem tudják ezt elfogadni. Munkacsoportommal azonban – érzékelve a kormányzati politika neoliberális szándékait – úgy láttuk, a törvény sajnos át fog menni.

Önök miért tartják elhibázottnak a reformot? Mik az alapvető gondjaik vele?

A törvénnyel sérül az állampolgárokkal kötött társadalmi szerződés. Az Alkotmány is kimondja, hogy az állampolgároknak joguk van a szociális biztonságra öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukból bekövetkezett munkanélküliség esetén, a Magyar Köztársaság pedig az ellátáshoz való jogot társadalombiztosítás útján valósítja meg. Ez fog sérülni a reform elfogadása révén. Mi különösen figyelünk a nemzeti értékekre: a társadalombiztosításnak hazánkban nagy hagyományai vannak, a világon másodikként itthon vezették be, 1891-ben. A húszas és harmincas években az erre épülő törvények Európában a legkorszerűbbnek számítottak. Ennyit a múltról. Ami a jelen helyzetet illeti, véleményünk szerint a szolidaritás elve szenved csorbát egy olyan több-biztosítós modellben, ahol profitorientált magáncégek lépnek be. A biztosítóknak vannak más lehetőségeik, köthetnek kiegészítő biztosítást, ami a társadalombiztosítási rendszerhez hozzáadódóan plusz lehetőséget jelentene. Azt mi sem ellenezzük, ha egy magáncég tőkével beszáll az ellátásba és profitot akar ebből kivinni, hiszen az egészségügy jelenleg millió sebből vérzik, és hatalmas forráshiánnyal küszködik. Számításaink szerint ezerötszáz milliárdos deficitünk van. De ennek nem ez a megoldási módja, ahogy most akarják megvalósítani! A jelenlegi rendszer az ellátást huszonkét területre bontja, az egyes biztosítóknak külön elvei, feltételei lennének, így az elméletileg egységes ellátás sérelme is bekövetkezne.

Önök szerint a magántőke bevonása az egészségügyi rendszerbe hogy volna megvalósítható? Van egyáltalán Önöknek is elfogadható lehetőség a magáncégek aktiválására a szektorban?

A magántőkének, az egészségbiztosítási pénztáraknak és a kiegészítő biztosításoknak egy másik szinten lenne létjogosultságuk, mintegy kompenzálva az állami felügyelettel működő rendszert. Vagyis mi nem az ellen tiltakozunk, hogy az egészségbiztosításba bevont magántőke új forrásokat teremtsen, csak az ellen, hogy a társadalmi szolidaritás elve sérüljön!

De tudtommal a mostani tervezet szerint is megmaradna az állami résztulajdon az egészségpénztárakban!

Igen, a tervezet ilyen öszvérmegoldást irányoz elő, ugyanakkor senki se higgye azt, hogy a magánbiztosítók nem akarnak saját befektetéseik alapján meghatározó szerephez jutni! Ez természetes érdekük. Lehet ezt elkenni, lehet azt mondani, hogy ők csak pénzt hoznak, de szakmai kérdésekbe nem szólnak bele, ám nem így fog történni. Az első időszakban lehetnek visszahúzódók, de egy idő után jelentkezni fog az érdekérvényesítési szándékuk. Ezen ne lepődjön meg senki, aki ezt megszavazta, annak számolnia kellett eme lehetséges következményekkel!

A Fidesznek a reformmal foglalkozó szakpolitikusai, platformjai mint a Nemzeti Fórum Egészségpolitikai munkacsoportja, mit tehetnek a modell bevezetése ellen?

Lehetőségeink pillanatnyilag a tiltakozásban, figyelemfelhívó nyilatkozatokban merülnek ki. Ugyanakkor a lakiteleki fórum évfordulóján is elmondott beszédemben hangsúlyoztam, hogy ezt a rendszert vissza kell állítani. Ha nemzeti elkötelezettségű kormány lesz, akkor annak kötelessége lesz a nemzeti, egységes, kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítás helyreállítása. Ebben nem lehet alkut kötni.

A népszavazástól remélhető változás a rendszerben, vagy annak gyakorlati kihatásai nem lesznek a most elfogadott modellre?

A népszavazás jóváhagyott három kérdése sajnos nem erről szól, az eredmény legfeljebb jelzés lehet a kormánynak arról, hogy a nép igenis odafigyel az egészségügyre. Vannak emellett olyan népszavazási kezdeményezések, amelyek az egészségbiztosítás több-biztosítós modelljét akarják visszavonatni, ha ezek zöld utat kapnak, akkor lehetséges a változás, de erre elenyésző esélyük van. Morvai Krisztina a Civil Jogászfórum nevében kezdeményezett még törvénymegerősítő népszavazást, ennél többet jogilag nem lehetett tenni.

Mennyire fontos az állampolgároknak ez az egész ügy?

Az elmúlt évek törvényhozásának legfontosabb kérdésével állunk szemben, és a társadalom többségének fogalma sincs ennek jelentőségéről, legfeljebb halványan érzékeli azt! Az egészségbiztosítás sorskérdés, az ellátási esélyegyenlőségből és a nemzeti kockázatközösségből nem engedhetünk!