A Johannesburgtól délnyugatra fekvő volt fekete gettó utcáin halottaskocsik haladnak, mögöttük gyászolók hosszú meneteivel. A kereszteződésekben rendőrök tucatjai teljesítenek szolgálatot, irányítják a gyászforgalmat.
Az Avalon temetőben, ahol az apartheid - a faji elkülönítés - rendszere elleni harc számos hőse nyugszik, nyitott sírok várják az új elhunytakat, a frissen betemetett sírokat pedig kis földhalmok jelzik.
"Napjainkban a fiatalok úgy hullnak, mint a legyek" - búslakodik a 27 éves Modise Selebogo, aki egy barátjának temetésére érkezett. A szertartás, magyarázza, nem tart sokáig: "A sátrakra és az autóbuszra egy másik temetésen várnak. A halottaskocsira is".
A sír fölött gyászének hangjai emelkednek a magasba, de hamarosan egy másik kórus hangjai zavarják meg: alig öt méterrel távolabb egy AIDS-ben elhunyt fiatalembert temetnek.
Dél-Afrika, amelynek 48 millió lakosa közül 5,5 millió a HIV-fertőzött, a szerzett immunhiányos szindróma által leginkább érintett ország. A vírus főleg az ifjabb nemzedék tagjait kaszálja le.
Egy frissen közzétett jelentés szerint a 30-34 évesek korcsoportjában a halálesetek száma 1997 és 2005 között 212 százalékkal nőtt. Szerzői szerint igaz ugyan, hogy a halotti bizonyítványon nem szabad az AIDS-t feltüntetni a halál okaként, de a tbc és tüdőgyulladás gyakorivá válása - ezek a végzetessé válnak az AIDS-betegeknél - arra utal, hogy ezek az esetek összefüggnek a HIV-vírus okozta betegséggel.
"Minden héten eltemetek 18 és 40 év közötti áldozatokat" - erősíti meg Gijimane Radebe tiszteletes, aki négy éve szolgál a Johannesburgtól 45 kilométerre lévő Orange Farm bádogváros egyik templomában. A papot és kollégáit egyházkerületük lelkileg és erkölcsileg teljes mértékben támogatja. "Tudják, milyen stresszben dolgozunk" - mondja a tiszteletes.
Vallási teendői mellett híveinek gyakorlati tanácsokkal is szolgál Radebe. "Azt ajánlom nekik, ne költsenek túl sokat a temetésre. Az afrikai szokások szerint ilyenkor le kell vágni egy tehenet és halotti tort kell rendezni, ez akár 20 ezer randba (500 ezer forint) is kerülhet. Egyes családokban sokan halnak meg, és nagyon áldozatos valamennyit eltemetni."
A hívők zöme azonban nem hallgat a tiszteletesre. "Az emberek azt felelik: +Mit szólnának ehhez a szomszédaim?+. Így aztán eladósodnak, pedig legalább ezt elkerülhetnék."
Mivel minden rosszban van valami jó, ebben a helyzetben temetkezési vállalatok százai indultak virágzásnak. Soweto utcáinak falain mindenütt láthatók, a helyi rádiókban szüntelenül hallhatók a hirdetéseik, amelyekben szolgáltatásaikat kínálják.
Avalon temetőjében hetente 250-275 temetésre kerül sor. A temetések futószalagon mennek, szombatonként az emberek sorban állnak, amíg rájuk kerül a sor.
Ez a sokaság kezd problémát okozni Johannesburg számára is, a város ezért új temetők megnyitását tervezi. Arra is igyekszik rávenni az embereket, hogy ne temettessék, hanem hamvasztassák el hozzátartozóikat. "Ez igazi kihívás" - mondja Alan Buff, a város műszaki felelőse.
A város azt a lehetőséget is felajánlotta a gyászolóknak, hogy két-három személyt temethessenek ugyanabba a sírba. "Ez így történik Nagy-Britanniában is, lehetővé teszi a helymegtakarítást" - érvelnek a módszer mellett.
A 46 éves Lucy Skosana háztartásbeli azonban magán kívül van a puszta gondolattól is: "Ha a nagymamám fölé temetnek, azt fogja kérdezni tőlem, mit akarok tőle - ott, rajta?"
