A tárgyaláson meghallgatott három rendőr mindegyike a szóban forgó éjszaka során egy 12 rendőrből álló, úgynevezett kiemelő csoportban tevékenykedett. Egyikük volt az, aki a földre rántotta az 1984-es születésű F. Gábort, ketten pedig a földre fektetve hátracsavarták karját és megbilincselték.

A tárgyaláson meghallgatott rendőrök a Rendészeti Biztonsági Szolgálat kötelékében teljesítettek szolgálatot, elmondásuk szerint labdarúgó rendezvényeket is rendszeresen biztosítanak.

Egyikük azt mondta, hogy a történtek után később Fradi-meccseken többször is találkozott F. Gáborral. A három rendőr egybehangzóan állította, hogy a sértett hátizsákjából egy fűrész lógott ki, a kiemelő csoport ezért kapott utasítást a vele szemben történő intézkedésre. S. Szilárd és B. Sándor rendőrök egybehangzóan állították, hogy miután társuk lerántotta a sértettet a földre és kivette a fűrészt a hátizsákból, a földre teperték, majd megbilincselték. Azonban ez csak hosszabb idő alatt sikerült, ugyanis a sértett ellenszegült, kezeit maga alá szorította. A fiatalember kezeit kihúzták a teste alól, majd műanyag bilinccsel megbilincselték. Ezután felállították, majd az ilyenkor szokásos módon, előre döntve elvezették a rabszállító autóhoz.

Mindketten azt mondták, hogy egyszer sem ütötték meg F. Gábort, sem kézzel, sem pedig az övükre csatolt tonfával.

S. Szilárd közölte, hogy amikor a rabszállító autónál átadták a BRFK rendőreinek a megbilincselt F. Gábort, nem volt rajta sérülés, és erről nyilatkoztatták is, hiszen az előállító autó sérüléssel nem vesz át senkit.

B. Sándor úgy fogalmazott, hogy jellegzetes figura volt az előállított személy, hódfarkú fűrész lógott ki a hátizsákjából. B. Sándor nem tartotta kizártnak, hogy "földre vitelkor" megsérülhetett arcán F. Gábor. Hangsúlyozta, hogy a tanult fogások szerint jártak el. Kiemelte azt is, hogy kísérési pozícióban egyikük sem tudja megütni, hiszen egyik kezükkel a kezét szorítják hátra, a másik kezükkel pedig a fejét nyomják lefelé.

B. Sándor arról is szólt, hogy a történtek óta anyagilag, erkölcsileg és emberileg is kárt szenvedett, hiszen azóta nem kaphatott jutalmat, se előléptetést, és éreztetik vele kollégái, hogy eljárás folyik ellenük.

L. István, a kiemelő csoport parancsnoka ugyancsak közölte, hogy nem érzi magát bűnösnek. Úgy tudta, hogy a férfit azért kellett kiemelniük, mert kővel dobálta a rendőrsorfalat és a rendőrség többszöri felszólítása ellenére sem hagyta el a helyszínt. Kiemelte, hogy volt nála egy fűrész is, amely úgy lógott ki a hátizsákjából, mint egy szamurájkard. Ismertetése szerint a férfi elfogásakor kirántotta a fűrészt a hátizsákból, majd berántotta maga mögé, ahol kollégái a földre teperték. Eközben rúgások érték a lábán, és észlelte, hogy nehezen tudják megbilincselni, mert ellenállt. Ekkor a nála lévő tonfával a felső combjára két ütést mért. Mint mondta, úgy ítélte meg, hogy ebben a helyzetben használható a tonfa, hiszen ellenszegült a fiatalember.

Kiemelte, nem látta, de biztos abban, hogy társai nem ütötték meg F. Gábort.

A tárgyaláson meghallgatott F. Gábor egyetemi hallgató elmondta, hogy azért volt nála fűrész, mert azt korábban egy gólyabálon használták, és vissza akarta adni egy ismerősének. Mint mondta, egy vidéki Fradi-meccsen találkozott volna ezzel az ismerősével, aki azonban nem ment el. A szeptember 20-ai meccsre barátaival ment, ahonnét késő este ért vissza Budapestre egy kisbusszal.

Azt is elmondta, hogy a meccsre természetesen nem vitte be magával a fűrészt, azt a buszban hagyta. Arra a kérdésre, hogy nézhették-e futballszurkolónak közölte, hogy volt rajta egy zöld-fehér pulóver, de a sálja például a táskájában volt. Közölte, még a délutáni futballmeccs előtt csekély mennyiségben fogyasztott alkoholt.

Ismertetése szerint mivel nem érte el az utolsó HÉV-et, a Nyugati pályaudvar felé vette az irányt, hogy éjszakai buszra szálljon. Amikor a Nyugati térre ért, látta a rendőrsorfalat, de nem értette, mi történik. Mint mondta, látta, hogy a hazafelé tartó embereknek is az útját állják a rendőrök. Visszahúzódott a felüljáró alá, és egyszer csak hátulról a földre lökték.

Kijelentett: amikor már félig a földön volt, megütötték az arcát kétszer-háromszor, majd a fejére térdeltek és megbilincselték, közben pedig gumibottal püfölték a fenekét.

Közlése szerint nem tanúsított ellenállást, csak természetes védekezése volt a földre vitel ellen, a hüvelykujjait pedig behúzta az öklébe, hogy ne tudják kitörni. Ugyancsak védekezett a lábával a hátsó fele ütlegelése ellen. Közölte azt is, hogy elvezetése közben is megütötték, azt azonban nem tudta megállapítani, hogy hányan ütötték meg.

Hangsúlyozta, előállítása előtt nem csinált semmit, nem kiabált, nem lépett fel a rendőrök ellen.
A kapitányságon felvettek egy látleletet, majd 13 napot töltött fogságban, ugyanis elrendelték előzetes letartóztatását. A másodfokú bíróság azonban bizonyítottság hiányában felmentette. Amikor kiszabadult, már nem vetetett fel látleletet, hiszen addigra elmúltak sérülései. A bv-intézetben pedig nem volt orvos, pedig kérte, hogy vizsgálják meg.