Anthony C. Smith ausztrál kutató részletesen ismerteti a szigetországban lévő Queensland távgyermekgyógyászati rendszerének jelentőségét. Ausztráliában sok gyerek él a szakorvosi intézményektől távoli vidékeken. Ma az égési sérülések gyermeksebészeti ellátásának 17 százaléka a telemedicina rendszer útján történik. Ez azt jelenti, hogy hat év alatt mintegy 1000 telekonferencia zajlott le ilyen gyerekbetegek optimális gyógyítása ügyében, amivel 1.4 millió kilométernyi autózást sikerült megtakarítani és ezzel évente 39 tonna széndioxid kibocsátását lehetett elkerülni.
Richard Scott, a Calgary Egyetem informatikusa azt tanulmányozta, hogy Kanadában a gondozónővérek beteglátogatási feladatainak mekkora részét lehetne tényleges utazás nélkül megoldani. A vizsgálat eredménye szerint a kanadai betegek otthonukban történő orvosi látogatása 36 százaléka elvégezhető lenne telefonon vagy video útján. Kanadában jelenleg évente több mint harminckét millió ilyen vizit történik. Ha ennek bő egyharmadát távkapcsolat segítségével oldanák meg, az 120 710 648 kilométernyi utazást tudna kiváltani és így 33 220 tonna szennyező gázzal kevesebb kerülne évente a levegőbe.
Az Egyesült Királyságban dolgozó Victor Patterson ideggyógyász a British Medical Journal idézett cikkében arról számol be, hogy jelenleg országában a neurológusok a vidéki betegek ellátásának már csaknem a felét telekonferencia útján bonyolítják le. Ez azt jelenti, hogy évente 2560 kilométerrel kevesebbet autóznak, ami az üvegház-hatású gázok kibocsájtását 705 kilónyival csökkenti. Ha tehát valamennyi angol szakorvos vizsgálati célból történő autózását 20 százalékkal lehetne csökkenteni, a légszennyező gázok kibocsájtása évente számottevően csökkenne.
