Rutinos vagyok már. A doktornő vár, amikor beáll a hideg és nedves idő. Mosolyog, majd elmeséli: napi két-három doboz „tigris” volt az adagja. Minden évben volt torokgyulladása. Egyszer három hétig tartott hörghuruttal súlyosbítva. Durva antibiotikum-kúrával pofozta magát életre és leszokott a dohányzásról. Nem bánt, nem ordít velem, mint a bunkócsernus. Tudja, nem mond újat, és mentes a leszokottak agresszivitásától. Van úgy, hogy az ember nem is akar leszokni. Csak évente egyszer, két hétig, amikor szembesül az árával. Ilyenkor lightot vesz.

Alig van olyan betegség aminek annyi népies és házi szere lenne mint a megfázásnak. Kamilla, hársfa és bodzatea, tyúkhúsleves, méz és „kalap-kúra”. Egyik sem ér túl sokat, ugyan a forró folyadék – pláne ha izzasztó hatása is van, segít elviselni a betegséget –, ameddig a szervezet megküzd azzal, de ennél többet nem nyújt. Magam, csak azért főzök ilyenkor egy jó sűrű ragulevest tyúkból, mert addig is elütöm az időt. Nátha ellen legjobb a szobafogság, kerülni a tüsszögő, csöpögő orrú embereket és a hideg, nedves levegőt. Bele lehet őrülni, idén az Ügető-szilvesztert is ki kellett hagynom. Rendes náthasújtott reggel teszi fel a farhátat, aprólékot főni, hideg vízben sok hagymával. Gyömbért és fokhagymát, macskapöcse paprikát tesz még bele, és sok szemes borsot fűszerkosárban. Nem habozza le, hagyja zsíros-piszkosan a levet, úgyis betejfölözi a végén, nem fontos a tisztaság, és zsírosan még jobban esik. Helyes időbeosztással egy egész délelőtt elszórakoztatja magát ezzel. Aztán sok zöldséggel, galuskával forrón eszi. Amikor homloka izzadni kezd és kitisztul az orra, maga is elhiszi: gyógyul tőle, tán még erőt is ad. Karácsonykor forralt bort kotyvasztottam. Illata kiegészíti az ünnepet, és tulivirágos jókedvben az ember gyógyultnak érzi magát egy kis időre.

Paracetamol, vagy metamizol tartalmú gyógyszereket nem szedek, ahogy antibiotikumot is csak indokolt esetben. Előző kettő nálam sosem vált be, azt a hülyeséget meg, hogy kevesebb a mellékhatása mint az elátkozott szalicilnak, meg nem veszem be. Igen, valamikor úgy reklámozták, hogy nem bántja a gyomrot mint a megfázások eredeti alapszere. Azt tényleg nem, csak a májat vagy a fehérvérsejteket rombolja szét. Dolgozzuk már fel agyilag végre: csak annak nincs mellékhatása, aminek semmilyen hatása nincsen.
Homeopátiával kezeljék magukat azok a hipochonderek, akik marékszám szednek gyógyszereket, mert az megnyugtatja őket. Nekem jó lesz az acetylsalicilsav, C-vitamin és köptető háromsága. A paracetamolt tartalmazó forró italokat nyugodtan nevezhetjük parasztvakításnak. Ez legjobban abból derül ki, hogy a nagy betűvel jelzett C-vitamin tartalmuk a forrázás során megy tönkre. Az aszkorbin meleg hatására elbomlik. Jobban tesszük, ha forró teával vesszük be a tablettás láz-, fájdalom- és gyulladáscsökkentőt. Köptetőből szarul állunk. Valaki rájött, hogy a Mixtura pectoralis hatóanyagai közül többel vissza lehet élni. Azzal már nem törődött, hogy hamarább hány az ember az ipekakuánától, mint esik révületbe a kodeintől vagy az ephedrintől. Kivonták a forgalomból az utolsó hűlés elleni szert, amiben hatott is valami. Vagy csúf összeesküvése volt ez a gyógyszergyártó lobbinak. A patikában kevert barnaüveges medicina helyett ma már színes, márkás pasztillákat kapunk a többszöröséért. Van köztük, amelyikben szintén van olyan fájdalomcsillapító, amitől felcsillan a politoxikománok szeme. A többi annyit ér, mint egy zacskó negro vagy mentolos cukorka. Nyalogassunk terpénhydrátot, az még jó valamire.

Az antibiotikumok szedése felesleges, ha nem egyenesen ártalmas. Bár a háziorvos mindig megpróbálja felírni – hülye gyógyszerfüggő embertársaink rászoktatták –, felcsillan a szeme, amikor nem kérem, és élénk helyeslésbe kezd. Ha a köhögés egy hét alatt sem csillapodik, és ezt a doktornő is megállapítja – miközben az undorító faspatulával tologatja a nyelvemet a számban -, akkor talán már indokolt a nagyágyúhoz nyúlni, mert vélhetően nem veréb csicsereg a gégémben. Azért van saját immunrendszerünk, hogy megküzdjön a kórral. Vendég-gyilkost csak akkor hívjunk segítségül, ha a miénk már kevésnek bizonyul. Egyéb esetben rossz emésztéssel fizetünk azért, hogy saját szervezetünkben tenyésztjük ki az antibiotikum-rezisztens baktériumok garmadáját. Tavaly elhúzódott a gyógyulásom, ezért elfogadtam a papírcetlit, ami – Molnár Lajos intelmei szerint – az olcsóbb pirula kiváltásáról szólt. Olyan hasmenésem lett tőle, hogy felülvizsgálaton elsüthettem a régi viccet: - Köhög még? - Nem merek!

Lassan elkészül a tyúkhúsleves. Aztán nézhetem a Balázs Show-t. Vagy számolhatom a repedéseket a falon. Mézzel és citrommal iszom a teát, nem törődve azzal, hogy a forróság egyiknek sem tesz jót. Az illúziót megadja, betegen így illik. A legrosszabb a betegségben, ahogy átveszi a hatalmat. Minden mozdulatomat meghatározza. Van amit nem szabad, mert beteg vagyok és ezért kerülöm. Mézzel, citrommal iszom a teát, annak ellenére, hogy nincsen semmi értelme.