A lövőhal (Toxotes chatareus) arról ismeretes, hogy a szájából kilövellt magasnyomású vízsugárral vadássza le a rovarokat a levegőből. A vízbe hullott rovar ezután könnyű zsákmány. A folyamat azonban jóval összetettebb, mint amilyennek hangzik, ugyanis a halak gyakran még négyméteres távolságból is eltalálják zsákmányukat. Ezen kívül még számításba kell venniük a rovar becsapódási helyét és a konkurenciát is - ugyanis a leggyorsabb halé lesz a finom falat. Még ha a zsákmány kiszámolt becsapódási helye manipuláció következtében meg is változik, akkor is villámgyorsan, másodpercek alatt reagálnak a lövőhalak.
Az Erlangen-Nürnberg-i Egyetem kutatói, Thomas Schlegel és Stefan Schuster kísérletek sorozatának segítségével kitalálták, hogy ezekhez a gyors számításokhoz nem szükségeltetik az idegsejtek különösebben nagy hálózata. Sőt, a legrövidebb döntési út akár hat neuronon keresztül is lefuthat. Az első számítások már valószínűleg a hal ideghártyáján bekövetkeznek - vélik a biológusok.
