"A Mesternek Barna Sándor műgyűjtőhöz fűződő barátsága az, amely megalapozza a művész minden alkotói korszakából jelenlévő anyagot. Ezek a Braun-gyűjtemény meghatározó művei" - közölte a galéria munkatársa.
Orbán Attila rámutatott arra: a művész munkásságának nagyrabecsülését jelzi, hogy a Töreki Művésztelep egyik részét Schéner Mihály Alkotóháznak nevezték el.
Dávid Katalin művészettörténész méltatásában úgy fogalmazott: "ha Schéner Mihály művészetéről szólok, akkor Magyarországra, Közép-Európára, Európára gondolok, és szólok mindenkihez, bárhol éljen. Mert ez a művészet, igaz, ha csak meghatározott helyen születhetett, de olyan misztériumról tud, amely földrajzilag nem kötött. Egyetemesen emberi..."
A szakember kiemelte, hogy ezeket a képeket bármely égtájon ismerősként fogadnák. "Korok, földrajzi távolság, kultúrák mássága, hitbeli különbségek nem fedik el őket. Mert, amiket megfogalmazott a művész, az az archetípus misztériuma: emberségünk időt álló valósága, az emberi szellem rejtett valósága..."
A kiállítás egy hónapon át, február 9-ig látható a Symbol Art Galériában Óbudán, a Bécsi út 56. szám alatt.
Schéner Mihály 1923. január 9-én született a Békés megyei Medgyesegyházán. 1942-ben a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa lett. 1944-ben besorozták, de megszökött és a háború végéig bujkált. 1947-ben fejezte be főiskolai tanulmányait.
Első önálló kiállítása, amely a Csók Galériában nyílt meg 1962-ben, negatív kritikát kapott, képei ugyanis nem feleltek meg a szocialista realista művészeti irányzat elvárásainak.
Schéner Mihály ekkor egy időre visszahúzódott. Némi elégtételt jelentett számára, hogy egy londoni műgyűjtőnek megtetszettek a kiállított képek, megvásárolta az összes alkotást, s meghívta a festőt Londonba és Párizsba. A művész első külföldi kiállítása 1964-ben volt Londonban, azután a festő rendszeresen részt vett egyéni és csoportos tárlatokon.
Schéner Mihály munkásságát 1978-ban Munkácsy-díjjal, 1984-ben érdemes művész címmel, 1989-ben kiváló művész címmel, 1995-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1992-ben szülőfaluja, Medgyesegyháza, 1998-ban pedig Békéscsaba díszpolgára lett.
Művészete többféle stílusirányzat elemeit ötvözi magában. Ami mégis állandó munkáiban, az a népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs: a lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifraszűr mentéje, piros csizmája, a zsinórdíszek, a mézeskalács bábok, a faragott lovacskák, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezetik a szemlélőt.
Schéner gyakran alkalmazza a görög mitológia alakjait is, kentaurokat, hárpiákat, sellőket. Álmai, érzései sokféle alakban és anyagban öltenek testet, egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával és fémmel.
Művészi törekvéseinek összegzése az 1983-ban a Műcsarnokban megrendezett gyűjteményes kiállítása volt. 1984-ben újabb oldaláról is megismerhette a közönség a művészt: ekkor adta ki Diabolikon címmel a száz kisördögöt bemutató rajzsorozatát, melyet az ördögök tulajdonságairól szóló szövegekkel egészített ki. Nem ez volt az egyetlen prózai munkája, hiszen egyrészt művésztársairól szóló cikkeket jelentetett meg az Új Auróra című folyóiratban, másrészt Az Egy (Ontológiai létező) címmel filozófiai művet is írt.
1988-ban Békéscsabán két parasztbarokk műemléképületben létrehozta a Meseház elnevezésű játékmúzeumot, majd ismerőseivel alapítványt is létrehozott a gyermekkultúra segítésére.
Művészetéről számos tanulmány jelent meg, művei több írót és költőt is megihlettek, többek között Nagy Lászlót és Ágh Istvánt is. Pacskovszky József portréfilmet készített róla, mely 2002 októberében a szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti fesztiválon első díjat nyert.
