A tudományos intézetet a Német Orvosszövetség és egy tudományos folyóirat, a Deutsches Ärzteblatt bízta meg ennek a - német társadalomban még ma is kényes - kérdésnek a vizsgálatával. Az adatok azt igazolták, hogy keletnémet orvostársadalomban a Stasi számára rendszeresen jelentő személyek aránya lényegesen magasabb volt, mint az NDK polgárainak egyéb rétegeiben.
Francesca Weil, a tanulmány vezetője egy Berlinben tartott sajtókonferencián azt mondta: "A Staatssicherheits számára az orvosok kiemelt célcsoportot jelentettek, mert úgy gondolták, hogy ezek általában a reakciós osztályhoz tartoznak, és számukra kifejezetten érdekes lehetőség volna, ha Nyugat-Németországba szökhetnek".
A kutatóintézetnek sikerült olyan orvosokat azonosítani, akiknek 493 jelentéscsomagját megtalálták a Stasi archivumában. Ezek közül 21 beleegyezett abba is, hogy részletes beszélgetés formájában ismertesse beszervezésének és a jelentések leadásának körülményeit.
Ezek a doktorok nem hivatalos ügynökökként dolgoztak, de minden negyedik rendszeresen továbbított információkat kollégáikról, sőt betegeik egészségi állapotáról és magánéletéről is. A Stasi főleg a pszichiátereket és a sportorvosokat szervezte be és ezeknek egyharmada vezető állásban volt valamelyik gyógyintézetben.
Arra a kérdésre, hogy miért jelentettek a titkosrendőrségnek, egyes doktorok azt mondták: úgy vélték, hogy ettől függ az előmenetelük, vagy féltek attól, hogy ha nem vesznek részt ebben a tevékenységben, az a poziójukat nehezíti. Voltak olyanok, akik hittek abban, hogy helyesen cselekszenek és olyanok is, akik a jelentgetéssel járó anyagi előny miatt tették.
