Sajtósok a prés alatt
Hollywoodban a forgatókönyvírók sztrájkja miatt meghiúsulhat az Arany Glóbusz-gálaest. A kínos incidens világszerte ráirányította a figyelmet az írói szakma presztízshiányára, ugyanis nemcsak Amerikában becsülik kevéssé a kreatív tevékenységet: hazánkban
2008. január 7. hétfő 12:03 - Constantinovits Milán
Betűlapátolás éhbérértAz önálló ötletet, majd kidolgozást igénylő foglalkozások (újságírás, könyvírás, tévé- és rádióműsor-készítés) díjazása mindig is nagyon differenciált volt. Ennek oka nemcsak a különféle médiaorgánumok, kiadók eltérő anyagi helyzetéből fakad, hanem a szellemi munka minőségének nehéz mérhetőségéből is. Ennek megoldására terjedt el a gyakorlat a zsurnaliszta szakmában még a múlt század elején, hogy kvalitatív helyett kvantitatív módon honorálják a szellemi termékeket, vagyis karakterszámra, esetleg flekkenként (egy flekk nagyjából egy gépelt oldalnak felel meg, 1800 leütéssel) fizetnek a szerzőknek. (Rejtő Jenő például kávéházi törzsasztala mellől készülő regényének újabb és újabb lapjaival rohantatta át a pincért vagy a boyt kiadóhoz, majd az apránként kapott díjazásból ebédelt, és fizette ki öltönyszabóját.)
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) médiaipari szakszervezetként az alkotók érdekeit is képviseli (legalábbis az alapítók szándékai szerint) ezért kidolgozott egy díjtáblát, amely a piaci viszonyokhoz igazítva tartalmazza a nyomtatott és elektronikus sajtóban dolgozó szerzők, szerkesztők, fotósok, karikaturisták, korrektorok bérezését. A MUOSZ táblázata természetesen csak ajánlás, az elméletileg méltányos honoráriumot mutatja. S tegyük hozzá, az ideálisat is, hiszen a legnagyobb magazinok közül is alig egy-kettő igazodik ezekhez, a legtöbb esetben hozzávetőleg a díjak felét, harmadát fizetik ki az alkotóknak.
Egy jegyzet, glossza, szórakoztató anyag (vagyis nem tudósítás, hanem szubjektív műfaj) flekkdíja tízezernél nagyobb, de ötvenezernél kisebb példányszámú lap esetében például 5400 Ft. Ezt az összeget viszont csak elméletben lehet megkeresni, a hasonló példányszámú hetilapok, regionális napilapok a legritkább esetben tudják, akarják ezt követni. Az internetes orgánumok meg pláne nem. Az elektronikusan írott sajtó ráadásul nehezebb helyzetben van, mint a nyomtatott, hiszen egy netes magazin, amennyiben nem kínál extra szolgáltatásokat (társkereső, zeneletöltés, olcsó sms-küldési lehetőség), csak a reklámbevételekre támaszkodhat, amik pedig a világhálós lappiac legfelső szegmensénél bizonyulnak csak elégnek a munkatársak tisztességes javadalmazására.
Itt a net, rettenet!
Mi a tömegkommunikáció?
A tömegkommunikáció az a folyamat, melyben:
- professzionális kommunikátorok üzeneteket készítenek, melyeket
- technológiai eszközök - azaz a tömegmédiumok - segítségével széles körben terjesztenek,
- térben és időben szétszórt, nagyszámú fogyasztó - a nézők, hallgatók, olvasók heterogén csoportja, a befogadók - számára.
A definíció értelmében tehát a tömegmédiumok a tömegkommunikáció olyan csatornái, eszközei, melyek alkalmasak az üzeneteket nagy távolságra, sok embernek továbbítani. Így a médiumok körébe sorolhatóak a könyvek, az újságok, magazinok, a rádió, a televízió, a filmek, műsoros videó- és hangkazetták, CD-k, óriásplakátok stb.
Forrás: Kósa Éva/www.mindentudas.hu
Annak ellenére igaz ez, hogy a közhiedelem szerint a jövő az internetes médiáé. A statisztikák ezt alá is támasztják, egy 2005-ös adat szerint például az összes napilap példányszáma visszaesett, míg a vezető netes portálok látogatottsága évről évre növekszik. Kivételt a bulvársajtó termékei jelentenek, bár közülük is csupán a Blikk tudta feljebb tornázni példányszámát az elmúlt években. Érdekes megfigyelés ugyanakkor, hogy a hetilapok esetében nem tapasztalható ilyen radikális visszaesés, sőt, a legtöbbjük stagnál. Ennek oka lehet egyfelől, hogy egy részük egy-egy témára szakmára, hobbira fókuszál, így pótolhatatlan forrás marad, másfelől – a politikai, közéleti hetilapok esetében – nem a napi aktualitás a fő szempont, inkább az elemző, értékelő műfajra összpontosítanak.
Az internetes média előretörése tehát az írói szakma devalválódásának második mozgatórugója az alulfizetettség mellett, bár a kettő szervesen összefügg, hiszen korunk újságolvasója inkább betölti az Indexet, vagy az Origot otthon, mintsem az utcai trafikban vásároljon egy napilapot. A fenti statisztikák azonban azt mutatják, hogy végelegesen nem törlik el a hagyományos újságolvasási szokásokat a netes orgánumok, legfeljebb átalakítják azokat (jelentősen csökkentve a nyomtatott sajtó példányszámát.)
A világhálónál maradva érdemes a figyelemre a szakma által is nehezen meghatározható, ugyanakkor az utóbbi években egyre jobban kitapintható webkettő-jelenség. Ennek lényege, hogy a hagyományos egyirányú kommunikáció (megjelenik egy cikk, az olvasók elolvassák és ezzel vége is a lap és a befogadó kapcsolatának) visszacsatolásossá válik, illetve a fent részletezett kiegészítő szolgáltatásokkal bővül. Vagyis az újságolvasás „árukapcsolásos alapon” egyéb tevékenységekkel (fórumozás, közösségi szájtokon barangolás, ingyenes sms-küldés) egészül ki, interaktívvá válik.