A január végéig megtekinthető nemzetközi kiállítás orosz, belorusz, örmény, grúz, ukrán, litván, észt képzőművészek munkáit mutatja be. A művek az elmúlt években, 2002 és 2008 között készültek.
A kiállítók között vannak frissen végzett egyetemisták, akik számára egészen mást jelent a Szovjetunió, mint azoknak a művészeknek, akik saját bőrükön tapasztalták meg az átalakulás előtti időszak különböző fázisait - olvasható a közleményben.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem 2006-ban együttműködési megállapodást írt alá az ukrán és az azerbajdzsáni képzőművészeti egyetemekkel. Ekkor kezdődött el a szentpétervári Repin Intézettel egy hosszabb távú tematikus kiállítás-sorozat előkészítése is. Az Utódallamok azonban nem az említett intézményes kapcsolatokra épít, inkább a volt szovjet tagállamok kortárs művészetét szeretné feltérképezni.
Mint az egyetem összegzésében olvasható, a csaknem hetven évig fennálló szovjet birodalom 1991-es szétesését követően 15 tagország nyerte vissza önállóságát. Ezekben az államokban a nemzeti identitás visszaszerzéséért, megteremtéséért folytatott küzdelmet, és az azt követő (rész)eredményeket ritkán előzte meg békés átmenet.
"De foglalkoztatja-e a terhelt (közel)múlt azokat a kortárs képzőművészeket, akiknek már nem kísérik életüket mozgalmi dalok, akik csak hallomásból ismerik az úttörőtáborokat, és nem az egyetlen elfogadható művészi kánonként tanították nekik a szocialista realizmust?" - erre a kérdésre keres választ a kiállítás.
A közleményben a szervezők rámutatnak arra: a szovjet utódállamokban a több évtizedes történelmi múlt nyomai még mindig jelen időben értelmezhetőek. A történelmi múlt hatása (feldolgozása) az említett államok mindennapjaiban érzékelhető.
A tárlat azt mutatja be, beszélhetünk-e hasonlóságokról egy poszt-szovjet kortárs kiállítás kontextusában, és jelenthet-e ez közös platformot az említett országok művészetében.
A művek elsősorban a történelmi múlt és a jelen kapcsolatával, a személyes és kollektív meggyőződés konfrontációjával, a múlt töredékeinek összekapcsolásával foglalkoznak, valamint az elmúlt évtizedek nyomait és kihatásait keresik a jelenben. A válogatás szempontjait nem az egyes országok művészete határozta meg, a szervezők kiemelt jelentőséget tulajdonítottak azoknak a munkáknak, amelyek a múltfeldolgozást helyezik a művek fókuszába.
A kiállításon szereplő alkotások mellé közép-ázsiai rendezők filmjeiből állítottak össze filmprogramot az OSI (Open Society Institute) segítségével. A programban türkmén, tadzsik, üzbég, kirgiz, kazah rendezők alkotásai szerepelnek.
