1840. június 2-án született Upper Bockhamptonben. Apja szerény jövedelmű építőmester volt, a zene iránti rajongását tőle örökölte. Műveltebb, olvasottabb anyja meséi, balladái jelentették első irodalmi élményeit. Szülei anyagi erejéből csak a helyi iskolára futotta, így lett egy építőmester tanulója, de munka mellett szakadatlanul tanult és olvasott. 1862-ben Londonba ment, ahol egy jó hírű építész mellett dolgozott, közben esti előadásokra járt, filozófiát, teológiát, művészettörténetet, latint, görögöt tanult.
Hardy első irodalmi próbálkozása egy humoros cikk volt 1865-ben. Egy építészeti tanulmányával díjat nyert, de az építészet egyre kevésbé érdekelte, inkább verseket írt. A kemény tanulás megrendítette egészségét, s a nagyváros is nyomasztotta, ezért 1867-ben visszatért szülővárosába, ahol kisebb építészeti megbízásokat vállalt. Első regényét - mivel kiadót nem talált - saját pénzén adta ki 1871-ben Drasztikus orvosságok címmel. A következő évben végleg felhagyott az építészettel, attól kezdve csak az irodalomnak élt. Erkölcsileg és anyagilag is fontos volt számára a siker, ezért első három regényében tudatosan igyekezett megfelelni az olvasóközönség igényeinek. 1874-ben megnősült, s ezután aktív társadalmi életet élt, idejét vidéken és Londonban töltötte, közben sokat utazott.
1874-től megjelenő regényei abban a dél-angliai környezetben játszódnak, amelyet az író Wessex-nek nevezett el. Ez az iparosodás által halálraítélt, elmaradott, a primitív hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó világ a helyszíne érett műveinek: Hazatérés (1878), A weydoni asszonyvásár (1886), Egy tiszta nő (1891), Lidércfény (1896). Hardy szülőföldje parasztjai között érezte jól magát, róluk írt, bizalmatlan volt a polgári hagyományokkal szemben és lelkesedett minden természetesért. Érzései azonban nem homályosították el látását, amely leleplezett és megcsúfolt minden idillt.
A pályafutása csúcsát jelentő, Egy tiszta nő című regény főhőse Tess, az egyszerű parasztlány. Sokra hivatott egyéniség, akinek tehetsége, szépsége is rendkívüli, mégis akasztófán végzi, mivel a tiszta szerelemhez szakítania kell a konvenciókkal és meggyilkolja megrontóját. A műből Roman Polanski 1979-ben nagysikerű filmet rendezett Nastassja Kinski főszereplésével.
Hardy regényeinek filozófiáját monumentális egészbe foglalja a napóleoni háborúk történetét feldolgozó verses könyvdrámája: Az uralkodók (1904-08). Ezzel lezárta prózaírói korszakát, s élete hátralevő húsz évében verseket írt. Költészetét ugyanaz a mély humanizmus, s az emberi lét nyomorúsága, kiszolgáltatottsága láttán érzett fájdalmas pesszimizmus hatja át, mint nagy regényeit és novelláit.
