A felsőfokú alapképzésben államilag finanszírozott hallgatók esetében 30 ezerről 40 ezerre, alapképzésben költségtérítéses hallgatók esetében 40 ezerről 50 ezerre, felsőfokú államilag finanszírozott mesterképzésben 30 ezerről 45 ezerre, felsőfokú költségtérítéses mesterképzésben 40 ezerről 55 ezerre emelkedne, mindez az egyéb feltételek változatlanul hagyása mellett.

A diákhitel 2001-es bevezetését követően annak felvehető mértéke 21 ezer forintról 2002 szeptemberétől 25 ezer forintra módosult, később az állami képzésben részt vevő hallgatók számára 30 ezerre, a költségtérítéses hallgatók esetében 40 ezer forintra emelkedett. A diákhitel beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Egy közös kockázatvállaláson alapuló önfenntartó rendszer jött létre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a javasolt emelés kockázatmentesen végrehajtható, többlet állami források bevonása nélkül.

A diákhitel eddigi emelkedése mellett 2002 és 2007 között a hallgatói normatíva, a sport és kulturális normatíva és a jegyzettámogatás egyenként 70%-kal nőtt, a kollégiumi támogatás 33 ezer forintról 116.500-ra, a lakhatási támogatás pedig 33 ezer forintról 60 ezer forintra emelkedett.

A tandíjfizetési kötelezettség bevezetése kikényszeríti a felsőoktatási intézmények szolgáltatói jellegének megerősödését, kialakulását, miközben a bevétel felének felhasználása kizárólag ösztöndíjfizetés céljára történhet.

Az SZDSZ a diákhitel felső határának emelésével további eszközt kíván biztosítani ahhoz a célhoz, hogy senki ne maradjon ki szociális okok miatt a felsőfokú oktatás lehetőségéből.