Ki sikeres a mai világban?

Szeretnénk valamennyien eredményeket elérni, megbecsülést, elismerést kapni a családunktól, a környezetünktől, a társadalomtól. Ez egészséges emberi törekvés, de nem elég vágyni rá, hanem tenni is kéne érdekében valamit. Sokan azt is mondják: a sikerhez az szükséges, hogy "jókor legyünk jó helyen". Persze fel is kell ismerni ezt a helyzetet, sőt alkalmasnak, képesnek kell lenni a megfelelő cselekvésre.

A sikeres ember jellemvonása, hogy hisz a fejlődésben és önmaga erejében. Kitartó, türelmes, gyors helyzetfelismerő. Ezek a tulajdonságok akarattal, szorgalommal tudatosan is elsajátíthatók, habár pszichikus felkészülésre, tudatos személyiségépítésre is szükség lehet hozzá. Stephen R. Covey, amerikai pszichológus A hatékony ember 7 szokása című könyvében szemléletesen kifejti az önépítés elméleti alapjait, amelyeket Magyarországon Klein Sándor pszichológus professzor fejlesztett tovább.

A hatékonyság az önbizalom építésével kezdődik. Mivel az önbizalom, önbecsülés időnként megbicsaklik, ezért javításra, úgynevezett önépítésre, önfejlesztésre van szükség. A sikeres, hatékony én építésében három tulajdonság játszik közre: a kezdeményezőképesség, az értelmes és hasznos munka végzése, valamint a helyes időgazdálkodás.

Ami a kezdeményezőképességet illeti, nem alaptalan az a felfogás, hogy a viselkedés jórészt determinált. Azaz öröklött, noha a környezeti hatások befolyásolják, hogy olyan a sorsunk, amilyen.

Ez azonban csak részben igaz. Valójában viselkedésünk nem a környezeti feltételek függvénye, hanem személyiségünkön, döntéseinken alapul. Pszichológiai megközelítésben vannak proaktív és reaktív típusú egyéniségek. A proaktív típusú ember tevékenységközpontú. Ideje és az energiája nagy részét olyan dolgokra fordítja, amelyekre befolyással van, amelyeket meg tud változtatni. Ezzel szemben a reaktív emberek csupán látszólag aktívak, erőfeszítéseiket olyan "nagy" dolgokra irányítják, amelyeket aligha tudnak - talán nem is akarnak - elérni. Viszont ők azok, akik elmondják, hogy a körülmények, más emberek gáncsoskodása, családi, munkahelyi problémák miatt nem sikerült kiemelkedő céljaikat megvalósítani. Valójában áldozatnak érzik magukat. A sikertelenségtől megkeseredve, cinikusan szemlélik a világot. Jellemző, hogy irigylik a proaktív emberek örömeit, sikereit. Gyűlölködnek, ellenségképet alakítanak ki, keresik környezetükben a hasonlókat, akikkel összefogva a munkahelyi légkör fertőzői, az alkotómunka fékezői lehetnek.

Az énépítés másik területe az értelmes és hasznos munka. Sokan ugyanis azt a szerepet töltik be, amelyet családjuk, munkatársaik, körülményeik rájuk osztott. Habár szeretnének változtatni kiszabott sorsukon, inkább jó kifogásokkal élnek, hogy miért nem teszik. Mások viszont maguk irányítják sorsukat, és jól megfogalmazzák céljaikat, s azokat a legtöbb esetben - a gáncsoskodások ellenére - el is érik. Nem a kiosztott szerepet játsszák, hanem a saját életüket élik. A munkában látnak fantáziát, s megtalálják benne az örömöt; gondolkodva, saját építésükért
végzik feladatukat, és a kudarcukból is okulnak.

Az énépítéshez tartozó harmadik feltétel a hatékony időgazdálkodás. Ami röviden azt jelenti, hogy az életben és a munkában a legfontosabb dolgoknak kell elsőbbséget adni. Olykor a pénzzel spórolunk, de az időt fecséreljük, nem egyszer haszontalanságokra pocsékoljuk. Az időgazdálkodás egyik alapelve a fontossági sorrend. Képesnek kell lennünk különbséget tenni: mi az, ami a legfontosabb, mi az, ami kevésbé, vagy éppen szükségtelen. Úgyszintén fontos elv a hatékonyság, azaz ne pepecseljünk, ne ragadjunk bele a részfeladatokba, miközben a fő tennivalót elmulasztjuk. A halogatás az időgazdálkodás gyenge pontja, a hatékonyság, s legtöbbször a konkrét cselekvés mindinkább növekvő akadálya.