Az általános szabály: "…valamely állatnak hasadt a körme és a körme hasadása kettős és kérőt rág (kérődzik) azt megegyétek. Meg ne egyétek melyek csak kérőt rágnak, vagy csak meghasadt a körmük." Így például tilalmazták a tevehús fogyasztását, mert a teve ugyan kérődző, de nem hasított körmű. Ugyancsak tiltott volt a disznóhús fogyasztása, hiszen a sertés ugyan hasított körmű, de nem kérődzik. (Érdekes, hogy Mózes törvényei a nyulat kérődzőként említik, s fogyasztását tiltják, noha valójában a nyúl nem kérődző állat.) Fogyaszható viszont a birka, marha, kecske, szarvas húsa. Praktikus, hogy az utolsó kivételével csupa olyan állat, amely - ellentétben például a sertéssel - egy nomád táborral együtt vonulhatott vándorlásaiban.
A vízben élő állatok közül a mózesi törvények alapján megehetők, amelyeknek szárnya vagy héja (ma úgy mondjuk: uszonya vagy pikkelye) van. Amelyeknek nincs, tilosak.
A szárnyasállatok közül tiltott a keselyű, ölyv, a kánya, a sas és a héja, a holló, a strucc, a bagoly, a kakuk, a karvaly, a hattyú és az éjjeli varjú. Tiltott minden olyan állat húsa, amely a tenyerén jár, és amelyik a földön "tsúszmász". Ezzel a majom és a kígyók húsának fogyasztását zárták ki. Megengedett szárnyasok a a tyúk-, pulyka-, liba-, kacsa- és galambfélék.
A sivatagi népek sokszor rákényszerültek a sáskafélék megevésére is. Ezt a Biblia úgy szentesíti, hogy a négy lábon járó szárnyas állatok közül azokat lehet megenni, amelyeknek "hosszú lábai vannak a szökdétselésre…" A földön mászók közül tisztátalanok: menyét, egér, béka, kaméleon, sündisznó, gyík, csiga, vakondok.
A szabályozás többnyire a romlandó vagy gusztustalan húsokat tiltja, bár ez nem minden esetben egyértelmű. Például a sertések húsa gyakran fertőzött férgekkel, különféle élősködőkkel, amelyek emberre is veszélyesek. Akkoriban nem mindenütt tartották be, hogy erősen hőkezelni kell a húst, inkább tiltották annak fogyasztását. A kígyót - a bűnbeesés miatt - egyébként is megvetendő állatnak tartotta a Biblia, s természetes, hogy ilyennek a húsát sem javasolták fogyasztásra. A szabályok egészségügyi jellegét erősíti, hogy a törvények kimondták: a tisztátalan állatok megfertőzik az edényt és azt a vizet is, amelybe beleesnek.
Az egészségre ártalmas ételek fogyasztását e vallási törvények akkor is tiltják, ha azok nem tiltott állatból valók. Ezeket az ételeket azon az alapon tilalmazzák, hogy az egészséget veszélyeztető dolgok kategóriájába tartoznak.
Más egészségügyi szabályozást is olvashatunk a Bibliában.
A hadi táborba szállásra vonatkozó törvények is megkövetelik a tisztaságot. A sok összezárt embert járványveszéllyel fenyegette volna a higiéné hiányossága. Ezért tiltották, hogy a harcosok a táboron belül végezzék kis- és nagydolgukat. De nemcsak tilalmat, hanem módszert is adott a hogyanra Mózes V. Könyvében: "És a táboron kívül valami helyed legyen néked, és oda kimenj szükséget tenni. És legyen neked ásótskád a te fegyvered mellett, és amikor le akarsz ülni, azzal áss vermet: és felkelvén befedjed, ami tőled elment."
Más helyeken is található utalás a korabeli higiénés viszonyokra. A Királyok Könyvében három történet is arról szól, hogy hőse valamilyen bűnt követett el, amelyet az Úr javainak lerombolásával is büntetett. Jéroboám, Baása és Ákháb is megérdemelte halálát és házaik lerombolását. A Királyok Könyve így érzékelteti a teljes pusztítást: "Annak okáért íme én veszedelmet hozok Jéroboámnak (Baása és Ákháb is így járt) a házára és kiirtom Jéroboámnak még a falra hugyozóját is… és kihányom a Jéroboám háza maradékait… mígnem vége lészen."
Ezek szerint egy jobb házban már a próféták korában is működött a falra szerelt piszoár. Igaz, házon (és városon) kívül, a táborban még csak az "ásótska" dívott.
