Hargittai István akadémikus A szabadság bajnoka vagy háborús uszító című előadásában arra mutatott rá, hogy Teller Ede nagy tudós volt, de még nagyobb a jelentősége a védelem, a totalitárius rendszerek elleni küzdelem szempontjából. Ugyanakkor Teller Ede ellentmondásos személyiség volt, akiről azt állították: semmilyen eszköz bevetésétől sem riad vissza, hogy céljait megvalósítsa.
"Céljai azonban nemcsak tiszteletreméltóak, de az emberiség sorskérdései szempontjából meghatározóak voltak" - emelte ki Hargittai István, aki ismertette Teller Ede részvételét az atombomba kifejlesztésében, majd későbbi meghatározó szerepét az amerikai hidrogénbomba létrehozásában.
"Ez a rettenetes fegyver évtizedekre a béke tényezőjévé vált azzal, hogy a kölcsönösen garantált megsemmisítés politikájával sakkban tartotta a szuperhatalmakat" - mondta az akadémikus, hozzátéve, hogy ugyanakkor voltak olyan nézetek is, amelyek szerint "a világ jobb lenne Teller Ede nélkül, s senki sincs biztonságban, míg ő az élők sorában van".
Hargittai István kitért arra is, hogy különösen ellentmondásos volt Teller Ede szerepének megítélése az úgynevezett Stratégiai Védelmi Kezdeményezésben (SDI), más néven a csillagháborús tervekben.
"Ronald Reagan az SDI-t azzal a szándékkal bocsátotta útjára, hogy a hidrogénbombák diktálta kölcsönösen garantált megsemmisítés politikája helyett védelmet nyújtson az amerikai népnek bármilyen atomtámadás ellen. Az SDI realitása ma is vitatott és az eredeti terveket nem lehet megvalósítani. A Szovjetunió azonban nem kockáztathatta meg, hogy ezek a kezdeményezések hátha mégis működőképesek és ne fejlessze ki saját csillagháborús terveit. Erre azonban a Szovjetuniónak már nem volt meg a gazdasági és technológiai lehetősége" - mutatott rá az akadémikus, hozzátéve, hogy az SDI is hozzájárult a Szovjetunió felbomlásához, Kelet- és Közép-Európa felszabadulásához.
Hargittai István értékelése szerint Teller Ede szerepe, aki "minden eszközzel védelmezte a szabadságot", ellentmondásos személyisége ellenére egészében véve pozitív.
Ormos Mária történész, akadémikus Szellemirtás Európában című előadásában azokat az okokat elemezte, amelyek következtében a XX. században a világ legkiválóbb tudósai, "akik Európából származtak, Amerikában gyűltek össze".
Mint rámutatott, a történet hátterében egy európai tragédia áll, a diktatúrák által kiváltott emigráció.
"Járvány tört ki Európában az I. világháborút követően, de ez kivételesen nem Keletről jött" - mutatott rá a történész, kifejtve, hogy a szovjet tudósok, művészek későn, csupán "amikor a kalitka bezárult" döbbentek rá a valóságra. Így már nem emigrálhattak - sorsuk öngyilkosság, börtön, vagy kivégzés lett.
Mint Ormos Mária kifejtette, a kiválóságok emigrációja 1919-ben Magyarországon kezdődött, amelyet először a Károly-kormányhoz, vagy a Tanácsköztársasághoz kötődő politikusok hagyták el, majd olyanok, akik számára elfogadhatatlannak bizonyultak az "újonnan berendezkedő rendszer" normái. Őket követték azok, akik az 1919-ben kitört antiszemita hullámtól rettentek meg, vagy azok a fiatalok, mint Teller Ede, akikBudapest, 2008. január 16., szerda (MTI) - a zsidó vallásúak egyetemi létszámát korlátozó numerus clausus miatt Nyugat-Európában voltak kénytelenek folytatni tanulmányaikat.
A történész előadásában felvázolta a kontinens nyugati felében a II. világháborút megelőzően lejátszódó folyamatokat is, amelyek a szellemi kiválóságok emigrációjához vezettek. Ezek Amerikában találtak menedékre.
"Az Egyesül Államok így óriási előnyhöz jutott, hiszen minden erőfeszítés nélkül felszívhatta azt a hatalmas szellemi kapacitást, amelyre Európa nemcsak nem tartott igényt, de amelyet a szó szoros értelmében elüldözött. Az elsőséget Amerika szerezte meg, és ezt a pozíciót évtizedeken keresztül meg is tartotta, mivel a II. világháború után már tudatosan kereste és ajánlatai révén meg is tudta szerezni a legjobb európai koponyákat. Ez a történet azonban már nem a politikával, hanem a pénzzel állt kapcsolatban" - hangsúlyozta Ormos Mária.
