Ismét demonstrált a Magyar Gárda. Mindaz ellen tiltakoznak, amit a többségi társadalom el nem hanyagyolható része a cigánysághoz szokott kötni. Azok szerint akadályozzák a minőségi oktatást a jelenlétükkel, rézkábelt lopnak és megkéselik egymást. Hiába hangoztatják, hogy nem a cigányság ellen lépnek fel, azt senki nem hiszi el. Sem a közvélemény, sem a szimpatizánsok. A gárdát támogató, de annak kötelékébe nem tartozó jelenlévők helyesléséből ezt lehetett leszűrni.

Csendes menetelés

A rendezvény a gárda egyensapkásainak fáklyával bemutatott alaki gyakorlatával kezdődött. A masírozás után a szabályosan felsorakozott para- vagy kvázmilitánsok fegyelmezetten álltak, mint a cövek és arcizmuk sem rándult a beszédet mondó Dósa István azon a bejelentésre, hogy roma áldozatról emlékeznek meg, és ők tulajdonképpen nem cigánygyülölők, csak annak látszanak. „A Magyar Gárdát megalakulása óta támadja a politikai elit egésze azzal az ürüggyel, hogy rasszista, kirekesztő politika eszköze, amely a gyűlölet üzenetét hordozza, és a kisebbségek elleni támadásokra szövetkezett. […] A helyi roma vezetőktől és az önkormányzat felelős vezetőitől, úgy tudjuk Roland roma származású volt, ha nem vették volna el esélyét az életre, valószínűleg hasznos, tanult és dolgos tagja lett volna a társadalomnak, tehetett volna a cigányság felemelkedéséért. A Magyar Gárda kegyelettel és tisztelettel emlékezik meg a fiatal áldozatról. Tisztelgésünk Roland emléke előtt túl kíván mutatni a nagyon is helyénvaló emberi gesztuson, azt kívánja demonstrálni, hogy a Gárda nem tesz különbséget áldozat és áldozat között sem faji, sem más alapon.” Dósa szavait némileg megcáfolva beszédét egy felsorolás követte, amiben – igaz nem az áldozatok, hanem az elkövetők között – különbséget tettek. Csak azokat az ismert eseteket hallhattuk, ahol tudvalevően romák voltak az elkövetők, vagy azokat, ahol azt könnyű elhinni. Színesfémtolvajlások, utcai verekedések képzték tárgyát a sejtetésnek. Maga az esetek rövid ismertetése egy csöppet kínosra sikeredett. A fiatal hölgy, akire ez a feladat hárult erős lámpalázban szenvedett, többször belezavarodott a papírjaiba és a nyelve is meg-megbicsaklott néha. Egyszer még egy 2008 szeptemberi bűnesetet is megemlített. A közönség egy része követelte, hogy nevezzék meg az elkövetőket. Elmondhatjuk a régi viccel élve, hogy cigányellenesség az nem volt, csak igény rá. Ekkor hallhattuk először a később is előkerülő eszkimózást. A bejelentett rendezvény viszonylag csendesen lezajlott, ám akkor előkerült Kende Péter.

Szórványos zsidózás

A bulvár-lejárató Orbán könyv szerzője régóta szálka a radikális jobboldal szemében. Hatalomra segítette a kommunisákat, akárcsak a Heti Hetes. A Kendére rontó szimpatizánsokat a Magyar Gárda sárga mellényes szervezői próbálták megvédeni. Nyilván érezték a negatív sajtóvisszhang jeges lehelletét a tarkójukon. Az írót öntestükkel védő, és őt távozásra megkérő rendezők néha azt kiáltották a tömegnek: „Hagyjátok a Kendét! Ezért jött ide!” A nagyjából kétszáz tüntető azonnal köréje gyűlt, mint verebek a kenyérhéjra és válogatott sértéseket vágott a fejéhez. Egy idősebb úr fenyegető ujjal magyarázott neki, hogy mit azt nem lehetett érteni a hangzavarban. Az elhangzott kérdésre: „Miért jött ez ide provokálni?” nem nehéz válaszolni. Azért mert sikerült neki. Lakmuszpapírként alámerülve, kimutatta a zsidózásra való hajlamot. A kazározás, és az elcsépelt büdöszsidó mellett erősebb hangok is megszólatak. Egy hajléktalan kinézetű férfi arra bíztatta a többieket, hogy a „Tegyétek vonatra!” skandálásához csatlakozzanak. Ízelítőül néhány a gárdaszimpatizánsok véleményéből: „Tartoztassák le!” „Bilincsbe Kendével!” A rendőrök felé: „A gyilkosokat véditek, a magyar állampolgárt nem!” „Vigyétek Tel-Avivig!” Kommentárként: „Menjen innen az az ember, nem kell itten provokálni, milyen dolog ez?” „Menekül a gyáva féreg!” „Mit keres itt ez a piszkos... (Az adatközlő bizonytalanul elhallgat)” Kende Péternek: „Rohadt büdös zsidó, minek jöttél ide?” „Te zsidók szégyene, te mocsok!” Kende Pétert végül a rendőrség vette gyűrűbe, és úgy kísérték a Rókus Korházhoz közel álló rendőrségi buszhoz, ami előtt REBISZ-esek álltak sorfalat, lehetőséget adva a megszállott tüntetők kedvelt szórakozásának, a farkasszemet nézésnek. A fenyegető pózt roppantul élvező sorfal-elem az azonosító hollétét firtató kérdésre tonfával kocogtatja meg a vállán látható, kicsiny, csillogó fémdarabot. Ember legyen a talpán, aki el tudja olvasni egy lépés távolságból. Felmerül egy pillanatra a papírt tollat ragadó túlvezérelt nyugdíjas képe, amint szemüveget csippent és közelhajolva a rend éber őréhez jegyzetelni kezd, de annyira életszerűtlennek tartjuk, hogy megállapítjuk: Keleten a helyzet változatlan. Cekkeres nénik randalíroznak az utcán a „nemzetközi összeesküvés” feletti felháborodásuknak hangot adva, a rendőrség meg kijátssza az azonosító körüli jogszabályokat. Azután, hogy a rendőrbusz elhaladt az e helyütt közutálatnak örvendő Kende Péterrel, egy feltüzelődött nyugdíjas hölgy a médiát vette célkeresztbe és heves szavakkal támadt az eseményeket dokumentáló Polgár Tamásnak. Társaságának egy fiatal hölgytagja emígy csillapítgatta: Mama! Ő a TomCat, ő velünk van!”