Bacsó Péter Kossuth-díjas, kiváló művész, a Magyar Mozgókép Mestere, aki január 6-án ünnepelte 80. születésnapját, telefonhívásunkat derűs hangulatban fogadta.
- A születésnapomon beteg voltam, barátaim éppen most rendeznek egy kis utólagos összejövetelt, és koccintanak az egészségemre. Én meg az övékére. Persze ez a nagy ünneplés az évfordulónak szól - árulta el Bacsó, akinek fél évszázados filmes pályafutásáról novemberben jelent meg gazdag kiállítású kötet, Bacsó Filmkönyv címmel. A könyv mellé két DVD-t is mellékeltek: A tanú és a Te rongyos élet lemezeit.
A rendező elmondta, hogy a felmérések és tapasztalatok szerint ez a két legnézettebb filmje, ezeket szerette legjobban a közönség, ezeknek a DVD-iből fogyott a legtöbb, ezért esett rájuk a kiadó választása.
- A tanú című filmem sorsa közismert - emlékezett vissza az 1969-ben készült alkotás kálváriájára, amely egy évtizedre dobozba került, s csak az 1981-es cannes-i filmfesztiválon aratott sikere után játszhatták a hazai közönség előtt is. - Jó érzés számomra, hogy egyes mondatai, kifejezései, szlogenjei, a filmtől függetlenedve, átkerültek a népnyelvbe - jegyezte meg Bacsó, aki szerzői filmesként maga írta legtöbb filmje forgatókönyvét, így Pelikán gátőrnek a koncepciós perek világában játszódó, ötvenes évekbeli kalandjairól szóló tragikomédiáját is.
- A Te rongyos élet is olyan tabu témáról beszélt 1883-ban, amiről addig se a sajtó, se a történettudomány nem szólt: a magyarországi kitelepítésekről. Ennek szégyenteljes rettenete és az operett világa, dallamvilága került a film két pólusára és ez különös minőséget adott - folytatta Bacsó, megjegyezve, hogy már csak azért is szereti ezt a produkciót, mert úgy érzi: az említett kettősség sajátos műfajt teremtett.
- Abban, hogy ezek a filmek kultuszfilmek lettek, nagy szerepet játszott a humor, a szatíra erőteljes jelenléte alkotói munkásságában...
- A legjobb filmjeim jellemző vonása ez a furcsa kötéltánc a tragikum és a komikum között. A film egyik pillanatban egy tragikus szituációt ábrázol, ami aztán átsiklik önmaga fonákjába, és felfedezi a jelenet komikumát - magyarázta.
Két éve mutatták be a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című vígjátékát, amelyben ismét visszatért a groteszk, játékos hang. A hamarosan moziba kerülő Majdnem szűzben is számíthat a néző erre a szatirikus látásmódra.
- A film eléggé kegyetlenül realista, de ez is többször átfordul a groteszkbe és a komikumba. Remélem, hogy a lélegzetelállító jelenetek után felszabadultan nevetnek majd a nézők a film bizonyos jelenetein - tette hozzá bizakodva a rendező, aki a témáról szólva elmesélte, hogy új filmjének hőse árva lány, aki intézetben nőtt fel. Mikor kikerül, a fiú, akit szeret, áruba bocsátja őt, végül elcseréli egy stricivel, egy motorbiciklire. A film a lány lázadásának a története: hogyan tör ki ebből a sorsból.
- Az újságban olvastam arról az EU-s menedzserképzési lehetőségről, amelyet ilyen lányok számára indítottak, és megragadta a képzeletemet ez a groteszk ellentmondás. Kiderül, hogy az én hősnőm nagyon tehetséges, aki céltudatosan teszi a dolgát, és igyekszik kitörni a mókuskerékből, amibe a sorsa beleszorította. A főszereplő egyébként fiatal tehetség: Urbankovics Julinak hívják, nagyon bízom benne, úgy érzem komoly sikert fog aratni ebben a filmben.
A Filmszemlére még nem készül el a produkció, de márciusban láthatja már a közönség - tudtuk meg a film forgalmazójától. A filmkészítés mellett Bacsó évtizedek óta neveli a rendezőket.
- Én vagyok a legöregebb tanár a főiskolán, vagyis már egyetemen. Több mint ötven éve oktatok, egész fiatal koromban tanársegédként kezdtem. Büszke vagyok rá, hogy rendező nemzedékek nőttek fel a segítségemmel. Most azt tanítom, aminek tanúja vagyok: a magyar filmtörténetet. Az utolsó ötven év nagyon sok magyar filmjéhez volt valami közöm. Akár mint producer, akár mint stúdióvezető, akár mint dramaturg, úgyhogy nagyon közelről ismerem ennek az ötven évnek a történetét.
Arra a kérdésre, hogy megítélése szerint merre halad a magyar film, elmondta, hogy nem lát határozott irányt, szerinte a filmgyártás rendkívüli módon atomizálódott.
- Minden rendező külön egyéniség, külön koncepciót, elképzelést vagy közönségigényt próbál kielégíteni. Nagyon megnehezült a magyar filmek sorsa a jelenlegi helyzetben. A multiplex mozik konkurenciája, a rengeteg televíziós csatorna filmkínálata nagyon összezsugorítja a magyar film jelentőségét és szerepét a magyar nézők körében. Az a véleményem, hogy biztosan reformra szorul a magyar filmterjesztés, mert a mostani szituációban, különösen állami támogatás nélkül, az a film, amely nem jut be egy multiplex moziba, tulajdonképpen elveszett - foglalta össze tapasztalatait.
Megvallotta, hogy az utolsó filmjét már csak komoly gerincfájdalmakkal tudta végigcsinálni, ezért egyelőre nem tervez új munkát.
- Bízzuk a jövőre! - válaszolta, s a slágert idézve, "Sohase mondd, hogy vége", hozzátette: - Ha születik majd olyan csillagszóró gondolatom, ami miatt érdemes, majd meglátjuk.
