Az események taglalását érdemes talán a MLSZ-elnökség (Magyar Labdarúgó Szövetség) – Kisteleki – Várhidi háromszöggel kezdeni, mert ez amellett, hogy tipikusan magyar történet, rendkívül felháborító is. Hát mi a jó fenének utazgatott Kisteleki keresztül-kasul Európában több héten keresztül az MLSZ pénzén szövetségi kapitány után kajtatva, ha végül Várhidit választották?

Félreértés ne essék, nem Várhidivel van a baj (semennyivel nem rosszabb szakember, mint azok, akik az elmúlt 20 évben irányították a válogatottat), csak azzal, hogy megint a totális fejetlenség lett úrrá a magyar labdarúgás nevű népámító bohózatban. Főleg akkor, ha hozzátesszük, hogy a hírek szerint csak májusig szól Várhidi szerződése, tehát akkor még le is válthatják. Az elnökség hülyét csinált Kistelekiből, és saját magából is. Előbb felhatalmazzák arra, hogy kezdjen el tárgyalni külföldi jelöltekkel, majd mire Kisteleki „nem akarok MLSZ elnök lenni” István talál olyan edzőt, aki jó pénzért nem riad vissza a magyar kispadtól, az elnökség rájön, hogy minek nekünk évi több tíz millióért Trond Sollied, vagy Franky Vercauteren (ők voltak a jelöltek), ha itt van a jóval olcsóbb Várhidi Peti. „Meg egyébként is, ez a Péter gyerek olyan jól húzogatta annak idején a tévében a mágnesbábukat, hát hadd igazgassa tovább Geráékat is” – gondolhatták az elnökségi tagok az egyik verzió szerint. A másik változat szerint Várhidi csak egy pótlék, amíg nem találnak helyette jobbat. Erre Kisteleki maga utalt az MLSZ honlapján közzétett nyilatkozatában: "Az elnökség  felhatalmazott arra, hogy a tárgyaló delegációval közösen továbbra is folytassunk megbeszéléseket annak érdekében, hogy találjunk egy olyan szakembert aki tapasztalata, tudása alapján alkalmas hosszútávú stratégiai terveink, fejlesztési elképzeléseink megvalósítására." - Akkor ezek szerint Várhidi erre nem alkalmas?

Vagyis lehet, hogy csak a szamár szerepét játszatják el vele? -Ha nincs ló, akkor a Várhidi is jó!(Ezt a szerepet úgy látszik rá szabták, hiszen 2006-ban is csak amolyan megbízott kapitányként kezdett.) Végül még egy érdekes adalék a történethez: Várhidi Péter szerződése visszamenőleg január 1-től érvényes (ilyet se hallottam még!). Vagyis eszerint már 21 napja van kapitányunk, úgy hogy senki sem tudott róla, vagy lehet, hogy azon a néhány ezer szerencsétlenen kívül, akit még érdekel a magyar foci, mindenki tudta?

Még mielőtt azonban bárki benyögné az „ez a magyar foci” klasszikus közhelyet, érdemes megnézni mi történt a magyar női kézilabdázók háza táján. Január 9-én, az erősen bukás szagú világbajnoki szereplés után (az 1-7. helyezés valamelyike volt a cél, de csak nyolcadikak lettünk) az elnökség kiállt Németh András szövetségi kapitány mellett, és ő is úgy nyilatkozott, hogy folytatja a munkát. Ezt látszott megerősíteni Sinka László(a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára) nekünk adott nyilatkozata is, aki tagadta azokat a híreszteléseket, hogy feszültség van a csapat és az edző között: „semmiféle szakadék nem alakult ki, nincsenek morális problémák”. Már akkor mindenki érezhette, hogy itt valami bűzlik, mert a „minden a legnagyobb rendben” szöveg ellenére távozott Zsiga Gyula másodedző, aki nyilatkozatában épp arra célzott, hogy valami jóvátehetetlenül megváltozott közte, Németh András és a játékosok között. És most ezt alátámasztja Németh MTI-nek tett nyilatkozata is: „A január 9-i elnökségi ülésen egyhangú támogatást kaptam. Akkor csak néhány órát töltöttem Budapesten, majd mentem vissza a klubomhoz, a Hypo NÖ-höz Bécsbe. Az elmúlt napokban viszont több időm volt tájékozódni, és akkor már éreztem, nem ilyen egyértelmű a helyzet. Vannak elveim, elképzeléseim, amelyekhez ragaszkodom, de ilyen körülmények között lehetetlenné vált a munkám folytatása. Van ilyen, hogy emberek nem tudnak együtt dolgozni.”

Kívülállóként úgy tűnik, hogy ennek így kellett történnie. Olyan szakember ne dolgozzon a válogatott élén, akinek csak néhány órája jut a nemzeti csapatra a klubja mellett (erre maga Németh utalt fenti nyilatkozatában), főleg akkor ne, ha a játékosok nem fogadják őt el. Még mindig jobb ha most távozik a kapitány, mint egy elbukott olimpiai selejtező után. Csak azt nem értem, hogy ha ez valóban így van, akkor Sinka László korábban miért próbálta szőnyeg alá söpörni a gondokat? Kinek jó az, hogy a tavaszi olimpiai kvalifikáció előtt, most még feltehetően több hétig nem lesz kapitányunk?

Két magyarosan amatőr történet, számos kérdőjellel a végén. –  Vicc az egész, kispályás ország, kispályás megoldásokkal!