"Mint egy antik tragédiában Az őz egy magyar Médea pokoljárása, akinek monológja legalább annyira boszorkányságot, mint vezeklést rejt magában ... Feszes, engesztelhetetlen regény, amelyben Szabó Magda újra bebizonyítja, hogy a lelkek senkihez sem hasonlítható kutatója" - írja Médea Budapesten című egyoldalas méltatásában André Clavel kritikus.

Szabó Magda 2003-ban Az ajtó című regényéért megkapta az 1904-ben alapított, kizárólag női zsűritagok által odaítélt Femina nevű francia irodalmi díjnak az év legjobb külföldi regényét jutalmazó változatát, s ennek köszönhetően Franciaország a hetvenes évekbeli sikere után újra felfedezte magának a közelmúltban elhunyt magyar írónőt.

Azóta a Viviane Hamy kiadónál sorra jelennek meg új fordításban Szabó Magda regényei; a Katalin utca és a Pilátus után a héten került a francia könyvesboltokba Suzanne Canard fordításában az 1959-ben írt Az őz című műve, amely "egy féltékenységtől elvakult nő tragédiáját festi le".

Az eredetileg költőként indult Szabó Magdát 1949-ben oktatási minisztériumi állásából elbocsátották és publikálni sem engedték 1958-ig, amikor is regényíróként tért vissza. Intim, szomorkás és zenei stílusa ezzel az időszakkal magyarázható a francia kritikus szerint, aki úgy véli, hogy Szabó Magda a magánélet zárt világát választotta ihlető forrásul.

Az őz egyetlen személy belső monológja: a főhősnő, Encsy Eszter színésznő a temetőben, szeretője friss hantja mellett idézi fel a múltat. "Sötét szenvedélyek és főleg rögeszmés, szörnyű, gyógyíthatatlan féltékenység rabja. Vallomása patetikus és Szabó Magda mesterien mutatja meg a pusztító rossz mechanizmusát" - írja a kritikus.

A történelmi témájú könyvek közül is egy magyar vonatkozású munkát tartott a héten figyelemre méltónak az egyik legjelentősebb francia politikai hetilap. Az Actes Sud kiadó gondozásában decemberben megjelent 252 oldalas könyv egyetemi kutató szerzőpárosa korabeli források alapján azt állítja, hogy Attila hun király valójában nem félelmetes hódító, hanem egy karizmatikus és gőgös uralkodó volt, aki saját testvérét ölte meg 445 körül a hatalomért.

Ezt követően a félnomád és kiváló lovasoknak bizonyuló hunok vezetésével Attilának sikerült összefognia a barbár népeket, de soha nem volt Ázsia nevében a "dekadens nyugati világ sírásója". A római birodalom és a Kelet között Magyarország területén telepedett le, és csak akkor indított hadjáratokat, amikor nem tudott a rómaiaktól adót kizsarolni. Középszerű hadvezér volt, és kortársai sem tartották különösebben kegyetlen embernek. Egy sokadik nászéjszaka után saját ágyában hunyt el, s az Isten ostoráról szóló legenda csak halála után terjedt el a világban - állítják az Attila-dosszié francia szerzői.