John Simenon az édesapja által jegyzett, A londoni férfi című könyv Tarr Béla által rendezett filmes adaptációjának magyarországi díszbemutatójára érkezett Budapestre.
Georges Simenon élete egy igazi Simenon-novella - vélekedett, jelezve, hogy az apja életét bemutató filmen dolgozik, amely várhatóan két-három éven belül készül el.
"Ő eldöntötte, hogy Georges Simenon lesz, eldöntötte, hogy híres lesz, író lesz, lesz közönsége és harcolt is ezért, ez nem csak azért lett így, mert szerencsés volt" - mondta apjáról John Simenon.
A jogtulajdonos cég vezetőjeként tevékenykedő John Simenon hangsúlyozta: célja, hogy édesapja írásai - könyvként, rádió-, vagy filmadaptációként - a lehető legtöbb emberhez jussanak el. Köteteit hozzávetőleg a világ 60-80 nyelvére fordították le - jegyezte meg.
"Apám Maigret figuráját több különböző karakterből gyúrta össze, az egyik minden bizonnyal az a jellem, aki apám szeretett volna lenni" - mondta a több száz kötetnyi krimi főszereplőjéről.
Kiemelte, hogy édesapja semmiképpen nem volt az a csendes, megrendíthetetlen nyugalmú, megértő ember, mint aki Maigret volt.
"Apám különösen lobbanékony, bizonytalan, könnyen izgatottá váló jellem volt, ami egyértelműen nem Maigret-t idézi, aki inkább nagyapámra és apám egyik első főnökére, egy nemesemberre emlékeztet, és talán az akkori párizsi rendőrfőnök karakteréből is van benne valami" - tette hozzá.
Közlése szerint Maigret olyan valaki, aki több forrásból állt össze, a figurát azonban apja nem egyszerre alkotta meg. Már a Maigret-kötetek előtt is voltak írásai, amelyekben szerepelt egy Maigret nevű figura, aki mindig rendőr volt, de még folyton alakult. És egyszer csak Georges Simenon fejében összeállt Maigret igazi karaktere, amely különbözött az addigiaktól, és a Maigret-történetek főszereplője lett.
Madame Maigret karaktere ugyan misztikusnak tűnik a történetekben, mégis egy olyan, apró utalásokból kirajzolódó figura, aki a történetek és az atmoszféra egyik központi alakja - mutatott rá, felidézve egy ismerőse véleményét, aki szerint "Madame Maigret nélkül nem lett volna Maigret". Ő a házaspár normális fele, aki egy 20-as-30-as évekbeli átlagos háziasszony szerepében biztonságot nyújt Maigret-nek, még ha úgy is tűnik, hogy a nyomozónak erre alapvetően nincs szüksége - vélekedett.
"A csavaros történetek apám saját életről alkotott képét sugallták, a felelősségről és a sorsról alkotott nézeteit idézték, amelyekről otthon a családban is sokat beszéltünk - emlékezett vissza az író fia.
Kiadás előtt megmutatta ugyan a kéziratait, de az alkotás folyamatában soha - idézte fel, megjegyezve, hogy akkoriban borzalmasnak találta apja történeteit és ezt meg is mondta neki.
"Azóta megváltozott a véleményem, de tinédzserként azért nem szerettem a történeteit, mert egyrészt nem arról szóltak, ami akkoriban engem érdekelt, másrészt minden könyvben ráismertem a családi életünkből merített részletekre. Ráadásul az egyik, tizennyolc éves koromban írt könyvében szerepelt egy tizennyolc éves fiú, aki különösen hasonlított rám, és ez is zavart" - emlékezett vissza.
John Simenon szólt arról is: általában az a Simenon-könyv a kedvence, amit legutoljára olvasott, de a La vérité sur Bébé Donge (Az igazság Bébé Donge-ról), a La chambre bleue (A kék szoba) és a Le fond de la bouteille (A palack alja), valamint a szülei találkozásának történetét elbeszélő Trois chambres a Manhattan (Három szoba Manhattanben) az örök kedvencek listáján van. Hozzátette azonban, hogy még mindig nem olvasta apja összes, több száz kötetet kitevő írását.
Kitért arra, azért is nagyon hálás Tarr Béla rendezőnek, mert a film forgatása kapcsán hosszú idő után újra elolvasta A londoni férfi című könyvet, ami ismét nagy élményt jelentett számára.
Elárulta, kiadatlan Georges Simenon-kézirat sajnos egy fiók mélyén sem rejtőzik.
John Simenon 1949-ben Amerikában született, édesanyja a belga író második felesége, Denyse Ouimet. Georges Simenon és családja tíz év után, 1955-ben tért vissza Európába, először Svájcban telepedtek le. Simenon és Denyse Ouimet 1964-ben vált el. A több száz regényt és novellát jegyző Georges Simenon, akit a legtöbben a Maigret-történetek írójaként ismernek, 1989. szeptember 4-én Lausanne-ban hunyt el.
