Marakodások története

Erdélyben már a rendszerváltás után, amikor először nyílt lehetőség önálló magyar pártot alapítani, jelentkezett a „pluralizmus kontra egységes” érdekképviselet dilemmája. Vagyis megéri-e a magyar közösség tagjainak minden politikai elképzelését külön pártokban artikulálni, avagy fontosabb-e a sokszínűségnél az egységes, kizárólag nemzeti alapon szerveződő erő létrehozása. A polémia a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 1989-es megalakulásával az utóbbi álláspont irányába dőlt el.

Az RMDSZ éveken keresztül hatékonyan integrálta a különböző platformokat, azonban bizonyos politikai kérdések vízválasztóak lettek idővel. Ilyen volt autonómia témája, ami Markó Béla 1993-as elnökségével lassan lekerült a napirendről. 1996-ban az RMDSZ kormányerővé emelkedett; kritikusai szerint ekkor adta fel a hatalom érdekében a kemény lobbitevékenységét, és kezdett szelídebb, konfliktuskerülő politizálásba. Sőt, igyekeztek elhallgattatni a belső elégedetlenkedőket, ezért a Markóval egyre élesebben szembekerülő Tőkés László püspököt, korábbi tiszteletbeli elnököt 2003-ban kizárták a pártból.

Tőkés alternatív formációként létrehozta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, amely ugyan nem párt, de gyűjtőmedenceként szolgál az RMDSZ-ből kiábrándult, vagy kitoloncolt értelmiségieknek. Hasonló okokból jött létre a székelyföldi bázisú Szász Jenő-féle Magyar Polgári Szövetség, amely már 2004-ben párttá próbált válni, ám Bukarestben nem hitelesítették az ehhez összegyűjtött aláírásokat. Második nekifutásra, 2007 őszére mégis sikerült Szászéknak összeszedniük a kézjegyeket, annak ellenére, hogy az új romániai közigazgatási szabályozás értelmében minden, így magyarok által egyáltalán nem lakott megyékben is teljesíteni kellett a limitet.

Csak egy maradhat!

Az RMDSZ ezidáig nem vette komolyan ellenlábasait, Markóék úgy tartották, hogy Erdélyben bármiféle komoly politikai kezdeményezés nem történhet az ő közreműködésük nélkül. Erre viszont rácáfoltak az időközi uniós választások, ahol az RMDSZ-szel szemben, komoly pártapparátus nélkül induló Tőkés is elérte a brüsszeli küszöböt. Sőt, a Székelyföldön Markóék több helyen súlyos vereséget szenvedtek a püspöktől, így csak a Partiumban és a szórványban élő magyarok körében arattak egyértelmű győzelmeket. Az RMDSZ azonban nem vonta le a tanulságokat, nem igyekezett azóta sem egyezkedni sem Tőkéssel, sem Szász Jenővel, mindössze a belső lázadókat büntették meg: így került partvonalon kívülre Toró Tibor szenátor is.

A legújabb fejlemény, hogy tegnap Szász Jenő szövetéségből kinőtt Magyar Polgári Pártot végre hivatalosan is bejegyezték, azaz megalakult az RMDSZ egyetlen, komolynak tekinthető riválisa. A helyzet új kérdéseket vet fel. Mennyiben osztja meg az erdélyi magyar politikai erőteret a dualizmus? Kinek jó a demokratizálódás? S egyáltalán, mire számíthatunk a közelgő helyhatósági voksoláson, kedvez-e a magyarságnak a több választási lehetőség, avagy rontja az esélyeket?

Markó markáns véleménye

Először megkerestük az RMDSZ elnökét, Markó Bélát, aki röviden nyilatkozott lapunkban az újdonsült riválisról:

„Szász Jenő jelenleg Basescu államfő egyik eszköze a romániai magyarság megbontására. Magyar pártok mindig voltak az RMDSZ-en kívül, minden választáson indultak. Az RMDSZ-től függ, hogy lesz-e sikere ezeknek avagy sem. Odafigyelünk természetesen a Magyar Polgári Pártra, de hangsúlyozom, nem újdonság, hogy valaki az RMDSZ-en kívül próbál alternatívát szervezni.”

"Történelmet írunk"
Interjú Szász Jenővel

Szász Jenőt, az MPP elnökét is megkérdeztük a kialakult helyzetről, illetve szembesítettük Markó Béla nyilatkozatával.

Elnök úr! Hogyan kezdenek hozzá a pártépítéshez? Nincsenek már késésben a tavaszi választások miatt?

Szorít minket az idő, az RMDSZ-nek pedig 19 plusz egynéhány év előnye van, hiszen ők még az 1989 előtti időszakban gyökereznek. De így is szerencse, hogy még az önkormányzati voksolások előtt került sor a bejegyzésre, mert jogi és intézményes kereteket tudunk biztosítani a választás szabadságának. A rendszerváltás után először a romániai magyarság is gyakorolhatja a demokráciát.
Építenünk kell a Magyar Polgári Szövetség szervezetére, vagyis az olyan fontos megyékben, mint Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Szilágy, Szatmár, Máramaros, Kolozs, Hunyad, Temes, Arad, már jelen vagyunk. A pártépítés és az önkormányzati választásokra való felkészülés igaz, hogy két különböző feladat, de tartalmát tekintve azonos. Vagyis olyan embereket kell az önkormányzati pozíciókba jelölni, akik alkalmasak a képviselőségre, és ez fordítva is igaz: a párt jó embereit önkormányzati tisztségekért kell indítani.

Milyen eredményeket vár a helyhatósági választásokon? Lehet-e érdemi szereplést várni egy frissen alakult párttól?

A tisztes helytállás a célunk. Gondoljon bele, még csak tegnap volt a nulladik születésnapunk, és az ítélet sem jogerős, el kell telnie a fellebbezési időnek! Ennek ellenére történelmet írunk, hiszen bejegyeztek egy magyar pártot. Ami azt jelenti, hogy a romániai magyar közéleti szerepvállalást újra kell gondolni, új helyzet van. Az RMDSZ-nek is el kell kezdenie elsajátítani a demokrácia leckéjét, hiszen ők nagyon hozzászoktak az egypártrendszerhez. A pluralizmus megtestesítése, a választás szabadságának biztosítása szép feladat: hozzájárulunk közösségünk, sőt az ország demokratizálódási folyamataihoz.
Túl ezen, mi is, mint minden valamire való párt, azért szeretnénk bekerülni az önkormányzatokba, hogy az ott rejlő eszköztárat, lehetőségeket az emberek javára tudjuk fordítani. Olyan eredményt várok a választásoktól, amely elkerülhetetlenné tenné a magyar-magyar párbeszédet a romániai parlamenti választások előtt, főleg, hogy életben van az 5 százalékos bejutási küszöb. Hosszútávon ezt fel kell számolnunk, és el kell érnünk, hogy a romániai magyarságot alanyi jogon illesse meg számarányának megfelelően 7 százaléknyi hely a parlamentben, és ezen belül pedig szabad versennyel dönthessük el, hogy melyik szervezet hány jelöltet küldhet. Vagyis két síkon folyik a Magyar Polgári Párt küldetése. Az egyik a politikai szerepvállalás, a másik a választásokon való tisztességes helytállás.

Mennyire igaz Markó Béla kijelentése, hogy Ön az egyik eszköz Basescu államfő kezében, amellyel a romániai magyarságot megbontani kívánja?

Ki mint él, úgy ítél. Markó Béla úr a '89 előtti időszakban különböző pártalapszervezetek tisztségviselője volt. A rendszerváltásig Ceauşescu elvtárástól várták a direktívákat, utána pedig Iliescu elvtárstól. Ha valaki ezt szokta, meg, akkor azt feltételezi, hogy egy újonnan született párt is az államfőtől várja az ilyesfajta jelzéseket. Minket hál istennek korunkból fakadóan nem fertőzött meg a múlt., épp ezért másfajta gondolkodásmódot, az európaiságot próbáljuk felszínre hozni. Különben is, egy politikai párt nem kerülheti el az államfővel való párbeszédet, de az lenne a feladatunk, hogy minél több román politikust meggyőzzünk az igazunkról. Ehhez pedig tárgyalni kell, nem elzárkózni és ujjal mutogatni.
Sajnos Markó úr nem hajlandó a párbeszédre. Ő már ötven felett jár, és tegnap volt csak az első napja, amikor demokratikusan kellett volna hozzáállnia valamihez, mert az elmúlt húsz évben az egypártrendszert szokta meg.

Ezek szerint az RMDSZ játszik össze a román erőkkel?

Az RMDSZ-nek az a legfőbb bűne, hogy beragadt a múltba. Onnan származik, de nem is tud onnan kiszakadni: ott maradt a Ceauşescu-féle doktrínákból kiépített Iliescu-féle politikai gondolkodásmódban. Ehhez képest Basescu elnök úr próbál a múlttal leszámolni, és a megtisztulási folyamatot elindítani. De az RMDSZ nem tudta tartani vele a lépést. Amikor először fordult elő Romániában, hogy a múlt erőit és a pillanatnyi hatalmat nem ugyanaz az ember testesíti meg, Markóék nem tudtak a múlttal szakítani. Summa summarum az RMDSZ a múlt pártja, és én bízom benne, hogy az MPP pedig a jövőjé.