Alvás és álmatlanság

Minden embernek vannak rejtett vonásai, amikről sokszor önmaga sem tud. Ahogyan Sigmund Freud feltárta az álmok tudatalatti jelzéseit, úgy két kutató, Joseph Luft és Harrington Inghem az alváshelyzetek jelzés szerepét keresték.
Rámutattak, hogy az emberi személyiségnek több zónája van. Beszélhetünk nyílt zónáról, de rejtett területekről is. E mellett léteznek ismeretlen zónák és az úgynevezett vak területek. Ez utóbbi az, amit mások meglátnak, érzékelnek velünk kapcsolatban, ám mi magunk ezeknek nem vagyunk tudatában.

Az önismeret és mások megismerésében szerepelhetnek az alvási helyzetek is, amelyek bizonyos mértékig tükrözik a személyiség vonásait. Ilyen lehet az alvási testhelyzet, ami árulkodhat rólunk, miután az alvás alatt nem tudjuk ellenőrizni önmagunkat, akaratlanul is feltárjuk azokat a jellemvonásainkat, amelyeket rejteni szeretnénk. Az alvási testpózok ugyanis bizonyos belső tulajdonságokat tükröznek.

A kutatók szerint a kifelé forduló embert befogadó testtartás jellemzi. A befelé forduló egyént pedig magzati pózban látjuk alvás közben. Az érzelmi-indulati típust a védekező póz, a visszahúzódó testtartás mutatja, míg a racionális személyiséget az önmutogató testhelyzet jelzi.
Részletesebben szemügyre véve az alvási jelenségeket: a kifelé forduló ember "macskapózban" alszik a hátán, lazán összehúzott lábakkal. A két kar fejmagasságban a homlokon széttárva, vagy a párnán ellazultan pihen. Aki ily módon alszik, az kedves, barátkozó, de nem önmutogató ember, habár hízelgő egyéniségű.

Az úgynevezett befogadó helyzetben alvók a hátukon fekszenek, karjuk a test mellett pihen, lábukat kicsit szétterpesztik, vagy aszimmetrikusan tartják. Egyéniségükre jellemző, hogy kerülik a konfliktusokat. Nem durva, de nem is magabiztos emberek.

A magzati pózban alvók jobb vagy baloldalukon fekve, lábukat felhúzzák, a karjukat az arcuk elé helyezik. Jellemzi őket a szelídség, a kedvesség, de egyben a félénkség is. Menedéket, támaszt, segítséget igényelnek. Vannak struccpózban alvók, ők gombóccá görnyedve a takaróba temetkezve alszanak. Jelzésértéke, hogy az illető nemcsak fél az agressziótól, de mindig minden miatt aggódik, szorong. Ezek az emberek hajlamosak a gondok elől betegségbe menekülni, ők azok is, akik készek a struccpolitikára.

A védekező pózban alvókra jellemző, hogy a hasukon alszanak, karjukat szinte védekezően tartják az arcuk elé, a lábukat futásra készen a hasuk alá húzzák, mintha menekülni akarnának. Félnek a támadástól és attól menekülni szeretnének, küzdésre kényszerülő emberek.

A visszahúzódó alvási póz - azaz, aki a hasán fekszik, a fejét a párnába fúrja - jelzi, hogy az illető nehezen viseli el az élettől kapott pofonokat, elbújik a problémák elől, de a felelősség alól is.
A hátukon fekvők, akik karjukat összekulcsolva a tarkó alatt tarják, a lábukat kinyújtva, lazán fekszenek a fekhelyen, királyi pózban pihennek. Ők azok, akik magabiztosak, uralják a helyzetet, biztonságérzetük van. A fenyegetettségtől való félelem nem keseríti életüket. Vannak, akik önmutogató pózban alvók, a hátukon fekszenek, karjukat magasan a fejük mellett tartják, a lábukat pedig szétterpesztik. Az ilyen ember sokak számára vonzó, mert törekvő, versengő, kihívó. Noha biztonságra vágyik, ő is biztonságot nyújt másoknak. Szereti a szabadságot, ám hajlik a szabadosságra is.

Az alvási helyzet és a személyiségjegyek összefüggéseiről a pszichológusoknak megoszlik a véleménye. Mint Kristály Mátyás kutató rámutat: az alvási helyzet nem csak belső tényezőkön múlik. Szerepe lehet külső tényezőknek is. Függhet az életmódtól, körülményektől, szokásoktól, biológiai tényezőktől, de - többek között - a hőmérsékleti hatásoktól is. Mindezek jelzik, hogy az alvási pózok, - habár hasznos információkat adhatnak - nem egyedi tükrözői a személyiségünknek.