Percenként 500 ezer darab műanyag szatyor

"Vidéken az utak mentén mindenütt csak nejlonszatyor volt, és amikor ősszel lehulltak a levelek, akkor még a fákon is. Ennek vége, és az emberek örülnek neki" - mondta Frank Convery, az ír környezetvédelmi információs központ (ENFO) vezetője, a dublini egyetem professzora.

Az úgynevezett plastax (kb. szatyoradó) bevezetése előtt az ír városok képéhez is hozzátartozott a nejlonzacskó. Aztán 2002-ben, a darabonkénti 15 eurocentes (mai áron 38 forint) adó bevezetése után hetek alatt 94 százalékkal csökkent a zacskóforgalom. Erőteljes felvilágosító, szemléletformáló kampány is indult, és egy év múlva már gyakorlatilag mindenki vászonból készült bevásárlózsákot használt. A radikális környezetvédők dogmájából a társadalmi közmegegyezés része lett, és ma már legalább annyira kínos a nejlonzacskó, mint a szőrmebunda, vagy ha a gazda nem takarítja fel az utcáról a piszkot a kutyája után.

Számos körülmény szerencsés együttállása kellett a sikerhez. Nem volt például ír zacskógyártó vállalat, amelynek az üzleti érdekeit sértette volna az adó (kínai gyártmányt használt mindenki).

Majdnem minden bolt valamilyen nagy lánchoz tartozik, és a modern, számítógép-vezérlésű kasszarendszerek amúgy is külön regisztrálják a forgalmi adót, az átprogramozás ezért nem volt nagy feladat és az adókerülésre sem nyílt mód. Az ország fiatal és rugalmas lakossága továbbá fogékony társadalmi közeget biztosít az innovációnak a mobiltelefontól kezdve egészen a dohányzást tiltó törvényig (Írország volt az első Európában, ahol betiltották a dohányzást nyilvános helyen, még 2004-ben).

Kellett persze elszánt környezetvédelmi miniszter is, aki előre bejelentette, hogy ha a boltosok csupán papírra cserélik a nejlonzacskót, akkor azt is megadóztatják. A papírzacskó ugyan sok szempontból jobb a műanyagnál, de előállítása során még több széndioxid kerül a levegőbe, mint a nejlonzacskó esetében.

Tavaly 15-ről 22 centre emelték az adót, mert lassú emelkedésnek indult a zacskóforgalom, az ír példa pedig elkezdett terjedni a világban. Feargal Quinn, a legnagyobb ír szupermarketlánc, a Superquinn alapítója és az EuroCommerce, a hatmillió európai kiskereskedelmi üzletet tömörítő ágazati szervezet vezetője elmondta, hogy évekig sikertelenül próbálkoztak a modell exportjával. A kormánytisztviselők folyton nemet mondtak a zacskóadóra, "csak azt hajtogatták, hogy nálunk ez nem működne, nem fogadnák el az emberek." - mondta.

Quinn szerint az utóbbi időben viszont valóságos nemzetközi mozgalom indult a műanyag zacskó ellen, és a következő 12 hónapban áttörésre lehet számítani. Az üzletláncok léptek először "A cégek a környezetvédelem élharcosaként akarják láttatni magukat, és sorra vezetnek be újrafelhasználható csomagolási megoldásokat" - mondta a szakértő.

A kormányok is ébredeznek lassan. Január elején például a kínai, majd az ausztrál, utána pedig a spanyol és a román kormány jelentette be, hogy szatyorstopot tervez. A reusablebags.com portál becslése szerint azonban 2008 első hónapjában még így is 37 milliárd - azaz percenként félmillió - műanyag szatyor került forgalomba világszerte.

Írország közben tovább lép: a tervek szerint idén betiltják a hagyományos villanykörték forgalmazását és a takarékos, környezetbarát égők használatára szoktatják a lakosságot, és a papírra nyomtatott egyenlegközlők és nyugták miatt megadóztatnák a pénzkiadó automaták üzemeltetőit - áll az International Herald Tribune című nemzetközi lapban megjelent összeállításban.