Eric Achterberg kutató elmondta, örült, hogy az egyhónapos út alatt találkoztak homokviharokkal. Egy másik expedíció során ugyanis, mely két évvel ezelőtt zajlott, egyáltalán nem találtak szaharai homokot. "Az egyik vihar mintegy három napig, a másik nagyobb volt, négy-öt napig tartott"

Évente mintegy 1700 millió tonna port termelnek világszerte a sivatagok, ennek körülbelül egyharmada hullik az óceánokba. Az Atlanti-óceán északi része kapja a legtöbb port a Szahara közelsége miatt. Ezen homokeső kritikus lehet a tengeri élővilág számára.

A homokrészecskék nitrogént, foszfort és vasat tartalmaznak, melyek segítenek a mikroszkopikus növények növekedésében. "Ha ezen organizmusok növekednek, több CO2-őt vesznek fel, és távolítják azt el az atmoszférából. Ha megértjük, hogyan funkcionál itt a por, jobb rálátásunk lesz arra, az Atlanti-óceán északi részének ökoszisztémája hogyan veszi fel a szén-dioxidot, milyen gyorsan veszi azt fel, és ez mennyire változik meg az idők folyamán".

A 28 kutatóból és technikusból álló nemzetközi csapat január ötödikén indult Teneriféről egy brit kutatóhajó, az RSS Discovery fedélzetén, és tartott Afrika nyugati partjaihoz, hogy szaharai homokviharokra vadásszanak az Atlanti-óceán trópusi és szubtrópusi területein.

A homokviharok a tengeren télen a leggyakoribbak, a kutatók műholdas felvételekkel, számítógépes modell előrejelzésekkel, és a szélminták megfigyelésével képesek is voltak meghatározni, a viharok hol jelenhetnek meg. Amint belefutottak egy porviharba, egy egész sor tudományos kísérletet végeztek el, hogy kiderítsék, a szaharai homok hogyan befolyásolta az óceán kémiáját és biológiáját.

A kísérletek előzetes eredményei azt sugallják, hogy a homok a Trichodesmium, nitrogén megkötő bakteriális organizmusok növekedését befolyásolta. Achterberg szerint, az tisztán látszik, hogy ezen organizmusok virágzanak a porviharok alatt. Rengeteg vasra van szükségük, amivel a por el is látja azokat.

Az utazás alatt begyűjtött adatokat az elkövetkező hónapokban elemzik majd ki. Az expedíció végső célja a dinamikus kapcsolat megfigyelése a por, a tengeri élőlények és a széndioxid-elnyelés között. Az atmoszférában emelkedő széndioxid-mennyiség mellett, a klímaváltozás is befolyásolja az olyan sivatagokat, mint a Szahara, és azok tápanyagot tartalmazó homokjának mennyiségét, amelyek aztán leülepednek a tengerekben és egyéb területeken.

Egy nemrégi jelentés azt sugallja, hogy a csapadék mennyiségének emelkedése zöldebbé teheti a sivatagokat, míg más vizsgálatok azon elméletet támasztják alá, mely szerint a sivatagok néhány régióban még nagyobb területedet hódíthatnak meg. Bárhogy legyen is, az óceánokba hulló homok mennyisége változhat. Achterberg szerint az egyik kérdés az, ha a pormennyiség növekszik, annak milyen hatásai lehetnek az óceánban. Mindezt úgy tudhatják meg, ha megvizsgálják a por kémiai összetételét és biológiáját.