Mint arra Földes Imre rámutatott, kétféle műsorszerkesztés létezik: az egyik a nyitány-versenymű-szimfónia struktúra hagyományán alapul, a másik valamiféle gondolatot, zenetörténeti kapcsolatot jelenít meg. A zeneakadémiai tanár szerint Schiff András zongoraművész és az Európai Kamarazenekar csütörtöki hangversenye az utóbbi kategóriába tartozik. Két egy korú, a XIX. század első felében élt zeneszerző, Felix Mendelssohn és Robert Schumann műveit kapcsolja össze.
El szoktak feledkezni a Hebridák-nyitány című szimfonikus kompozíció alcíméről: Fingal barlangja. Pedig Mendelssohn valóban fölkereste a kies skót szigetet, Staffát, ahol a majdnem 60 méter hosszúságú barlang található. A zeneszerző az első alkotóművészek között volt, aki úti élményeit megfogalmazta zenében - említette érdekességként a zenetörténész.
Hozzátette: Mendelssohn sokfelé járt, 1829-ben tett angliai-skóciai utazásának - amikor a mű alapötlete is fogant - egyéb zenei impulzus is köszönhető. Megvalósítására a harmincas évek elején került sor a Mendelssohnra oly jellemző áradó dallamossággal az általa kiválóan gyakorolt szonátaformában.
A következő szám egy rendhagyó formájú zongoraverseny Schumanntól: a Bevezetés és allegro appassionato című műnek mindössze két tétele van a szokásos három illetve négy helyett.
Mendelssohn e-moll hegedűversenye slágerszám, a koncert műsorában szereplő d-moll zongoraversenye azonban a ritkán játszott művek közé tartozik - jegyezte meg a zenetörténész.
A koncert zárásaként Schumann II. szimfóniája szólal meg. "Az utóbbi néhány napban dobok és trombiták harsogtak bennem C-dúrban. Fogalmam sincs, hogy mindez hová fog vezetni" - írta 1845 szeptemberében Schumann Mendelssohnnak, akinek elsőként küldte el a kész partitúrát. A mű olyan időszakban keletkezett, amelyben a súlyos depresszióban szenvedő zeneszerző éppen jó, alkotóképes állapotban volt - idézte fel a szimfónia történetét Földes Imre.
A két zongoraművet Schiff András játssza, aki a hangszer mellől vezényli az együttest.
Az Európai Kamarazenekar az 1981-ben megalakult Európai Közösség Ifjúsági Zenekarának utódja. Az akkor Claudio Abbado olasz karmester és zongoraművész által irányított együttesben 23 éves és annál fiatalabb muzsikusok foglaltak helyet.
Mivel a zenészek idősebb korukban is folytatni szerették volna a közös munkát, kamarazenekart alapítottak, amelynek első művészeti vezetője is Abbado lett. Ő vezényelt a megalakulást követő, kontinens-szerte óriási sikert aratott turnéjukon, és az ő neve fémjelzi hanglemezdíjas Rossini-Schubert felvételüket is. Az Európai Kamarazenekart szoros szálak fűzik Nikolaus Harnoncourthoz is, akivel Beethoven kilenc szimfóniáját rögzítették, számos nemzetközi díjjal gyarapítva elismeréseik gyűjteményét.
