Szorosan kapcsolódik hozzá az abortusztilalom, a gyermektelenségi adó is, miközben harsogott a jelmondat: "leánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség!" A gyermekszülést azóta emberségesebb törvények támogatják, ám a felnövő nemzedéket ma sem könnyebb a helyes útra terelni.

A népszaporulatot kétségtelenül fokozó, ám mégis rossz emlékű korszak elmúlt, az viszont tény: évtizedek óta kesergünk azon, hogy fogy a magyar, s egyhamar már tízmillióan sem leszünk. Mit tesz ez ellen a mai anya- és gyermekvédelem? A Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetben Szikulai István gyermekjóléti és gyermekvédelmi főosztályvezetővel beszélgettünk.

- Az anyavédelemről nincs külön törvény, beletartozik a családvédelembe. Több jogszabályban is megjelenik az anyák, várandós anyák, családok védelme. Ilyen például az egészségügyi törvény, vagy az 1952. évi IV. törvény, mely a házasságról, családról, gyámságról szóló kérdéseket rendező, ma is hatályos családjogi törvényünk. Meg kell még említeni a gyermekvédelmi törvényt, mely a gyermekeknek, családoknak, s külön az anyáknak is nyújtandó anyagi és egyéb támogatási formákat határozza meg. Az anyavédelem érdekében bevezette a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást, amely már a szociális válsághelyzetben lévő várandós anya számára is elérhető anyagi segítség - annak érdekében, hogy megtarthassa gyermekét. Végül említem a családtámogatási törvényt, amely azokat a támogatásokat sorolja fel, amelyeket a gyerekek után alanyi jogon vehet fel a család (családi pótlék, gyes, gyed stb.). A gyermekvédelem egyik fő alapelve, hogy a gyerek lehetőleg családban - saját családban - nevelkedjen - derített fényt a jogszabályi háttérre a főosztályvezető.

- A családok sokszor fordulnak anyagi és egyéb támogatásért különféle gyermekvédelmi szervezetekhez. Nincs túldimenzionálva a gyermekvédelem?

- Véleményem szerint - és ebben egyetértenek a szakemberek is - nincs. A gyermekvédelem koherens de differenciált rendszer. Minden gyermek védelméről szól, hiszen feladata a gyermeki jogok érvényesítésének védelme. A nyújtható, nyújtandó ellátások azonban függenek a család helyzetétől, szükségletétől. Gondoljunk például arra, hogy a bölcsődei ellátás is a gyermekvédelem körébe tartozik. De vannak olyan szolgáltatások, gondozási formák, amelyek már a gyermek különböző mértékű veszélyeztetettsége esetén járnak a családnak, gyermeknek. És itt fontos tudni, hogy a kulcsszó a veszélyeztetettség, mert csak ez alapozhatja meg például a gyermekek családból való kiemelését, gyermekotthonba, nevelőszülőhöz helyezését. Persze a veszélyeztetettség gyakran együtt járhat szociálisan hátrányos helyzettel, de ez nem mindig van így - hiszen éppen az ilyen, a szociális viszonyokból fakadó helyzet megelőzését szolgálják a korábban említett anyagi támogatási formák.

- Nem fog visszaütni, ha túlzott hangsúlyt helyezünk a gyerekek jogaira? Nevelők panaszkodnak, hogy a tanárok kezét képletesen gúzsba kötik a jogszabályok, sok szülő pedig passzív, a gyerek nevelését másoktól várja el.

- Egy dolgot kell tudomásul venni: a gyerekekkel való foglalkozás befektetés a jövőbe. Ezek a gyerekek fognak majd minket évtizedek múltán eltartani, a társadalmat működtetni. Azok a problémák, melyeket látnak az emberek, és amitől félnek - hangoztatva, hogy nem lehet bánni a gyermekekkel - két dologra vezethetők vissza. Általános társadalmi értékválság közepette élünk, amivel nem tudunk mit kezdeni, viszont erről nem a gyerekek tehetnek. Ebből következik, hogy amíg mi, felnőttek zavarban vagyunk, addig a gyerekek is zavarban lesznek. Az iskola és a család feladata az értékközvetítés, ám ez a funkció jelenleg - sajnos - nem jól működik. Másrészt van ennél még nagyobb probléma is: nem úgy tekintünk a gyerekekre, mint a jövő reménységeire, zálogaira, nem is úgy bánunk velük! Igazság, hogy a család passzív, ám az a gond, hogy az iskola is az. Hangsúlyozom: az iskola sem képes arra, hogy foglalkozzon a gyermekekkel! A nagyon problémás kamaszokkal is lehet mit kezdeni, meg lehet találni a közös hangot. Tudni kell: a gyermeki jogok csak lehetőséget adnak a gyerek számára, hogy épségben, egészségben fejlődhessen. Meg kell értetni, hogy a gyerek nem élhet vissza jogával. Akkor fordulhat ez mégis elő, ha nem megfelelően, vagy egyáltalán nem foglalkoznak vele. Tudnia kellene, tudatni kell vele, kötelezettségei vannak! Éspedig azért mert - tetszik vagy sem - jogilag korlátozottan vagy egyáltalán nem cselekvőképes. Emiatt a szülő, törvényes képviselő köteles dönteni a gyermek helyett. Minden segítő szakma feladata, hogy ehhez megfelelő információkkal lássa el a szülőket. Mivel a szülők döntenek, a gyermeknek nem szabad saját jogával takaróznia. Megismételném tehát a fő baj az, hogy nem foglalkozunk a gyerekekkel megfelelően és eleget - érvelt Szikulai István.

- Nem kellene megtanítani a szülőket a nevelésre?

- Nagyon komoly szemléletváltásra van szükség a magyar társadalomban a gyermekeket érintő ügyekben. Valóban, a szülők képzése is hozhatna változást. Sőt, már a gyermekeket is fel kell készíteni a nevelésre, a későbbi szülői feladatokra. Fontos lenne, hogy az iskolákban ne csak lexikális tudást szerezzenek, tanítsuk meg őket gondolkodni, hogy képesek legyenek döntéseket hozni. A gyermekek nincsenek tisztában azzal, mi a szülő feladata, egy férj-feleség páros feladata. Éppen ezért fontos, hogy birtokában legyenek a szociális kompetenciáknak, ez lényeges eleme a nevelésnek. Ne feledjük: a holnap apáit, anyáit neveljük!