Nem a szentendrei rendelőintézet miatt halt meg a beteg

A szentendrei rendelőintézet nem fogadta, nem is fogadhatta a gyomorvérzést követően elhunyt beteget, hiszen január 26-án, szombat lévén, a rendelőintézet zárva volt - közölte Pázmány Annamária, az intézet vezetője.

A történtekről először a férfi halálának napján, február 3-án, vasárnap a Magyarok Világszövetsége adott hírt az Országos Sajtószolgálaton keresztül. Közleményükben - amit az MTI is forrásként használt - azt írták: a férfi január 26-án lett rosszul, pár száz méterre a Péterfy Sándor utcai kórháztól, de a mentők nem oda, hanem 23 kilométerre, "a szentendrei orvosi rendelőbe" szállították.

A hírügynökségnek az Országos Mentőszolgálat szóvivője csütörtökön elmondta: a mentők nem Szentendrére, hanem a pomázi Gálfi Béla gyógyító és rehabilitációs intézetbe szállították a beteget, hiszen az első vizsgálat során olyan tüneteket tapasztaltak, melyek ezt tették indokolttá.

Győrfi Pál hozzátette: akkor még hasi panaszokról nem volt szó, s erre utaló jeleket a mentőorvos nem is tapasztalt. A szóvivő közölte azt is, hogy az első hasi panaszokat csak a pomázi intézményben, a betegfelvétel alatt lehetett látni.

Lőrincz János budapesti lakásának ajtajától néhány méterre esett össze. A mentők a pomázi gyógyító és rehabilitációs intézetbe vitték, mert a sürgősségi orvosi ellátásra szoruló beteg lakcímkártyája szerint még szentendrei lakos volt.

Az orvosok a beteget Pomázról visszaküldték Budapestre, a Margit Kórházba. Innen átszállították a János kórházba, majd vissza a Margit kórházba, ahová délután öt óra körül érkezett meg: nyolc órával rosszullétének bekövetkezte után.

Egy óra múlva megoperálták, s ezzel a gyomorvérzést megállították. Lőrincz János ezután viszont kómában esett, majd nyolc nap múlva meghalt.

Az Egészségügyi Minisztérium szerdán azt tudatta a hírügynökséggel: az ügyben azonnali eljárást kezdeményezett az Egészségbiztosítási Felügyeletnél.