Mi lesz ennek az uniós missziónak a konkrét feladata Koszovóban?

A Balkán korábban válságövezetnek számított, ma pedig „válságkezelt” övezet. Ez azt jelenti, hogy van nemzetközi jelenlét, több különböző fantázianévvel ellátott akció (SFOR, KFOR stb.). Most az EU egy olyan szerepvállalásról döntött – ami ugyan a szerbeknek nem tetszik – mely azt segítené elő, hogy Koszovóból egy működőképes állam váljon. Működőképesség alatt elsősorban a közigazgatási rendszer kiépítését, a bűnüldözési szerv felállítását, az adóztatás rendszerének megteremtését kell érteni. A működésképtelen államokban ezek hiányoznak, illetve az állam képtelen fenntartani intézményeit, belső ellentétek vannak, nagy a migráció, jelentős a korrupció szerepe, majd ez eszkalálódik, és veszélyt jelent környezetére is, mert tanyát ad a drogkereskedelemnek, vagy akár a terrorizmusnak is.

Koszovó segítség nélkül nem tudna létrehozni egy működőképes államot?

Önmagában erre képtelen lenne, mert egyrészt gazdaságilag nem fejlett övezet, másrészt a koszovói kormány nem rendelkezik kormányzati gyakorlattal, márpedig a közigazgatást át kell szervezni, hiszen egy tartományi közigazgatásból egy önálló államot kell szervezni, sőt meg kell alkotni a törvényhozás szintjén a szerb kisebbségi autonómiát. Az EU feladta az, hogy a politika, a tanácsadás, és bizonyos értelemben a rendfenntartás (és nem békefenntartás) eszközeivel jelen legyen és az ENSZ meghatalmazása alapján kezelje ezt a helyzetet, teremtse meg Koszovó életképességét, hogy ennek következtében megjelenjenek a befektetők, tudjon az állam kölcsönöket felvenni.

Hogyan kell ezt a folyamatot a gyakorlatban elképzelni egy konkrét példán?

Úgy, hogy például az EU rendőri szakértői megmondják, hogy milyen legyen a rendőrség struktúrája, vagy a határőrség hogyan állítsa fel az állomásait, hogyan vegye át a Szerb Köztársaságtól jelenleg meglévő határátkelőket, vagy elmagyarázzák, hogyan kell önálló bírói testületet létrehozni. Ezek az államépítő feladatok, amikben szakértők, illetve nemcsak szakértők vesznek részt, hanem például olyan rendőrök is, akik a gyakorlati munkát végzik.

Ezt a folyamatot hogyan befolyásolhatják a múlt vasárnap megtartott szerbiai választások, melyen az eddigi elnök, Tadic győzött?

A szerb választások nagyon kedvezően zajlottak, mert Tadic csoportja nem szélsőséges, és komoly alkupozíciót tud kialakítani. Azért is, mert élvezi a külföld, és a belső értelmiség, a közéleti szereplők jelentős részének támogatottságát is. Ettől függetlenül is elképzelhető, hogy lesznek konfliktusok. Ismerjük mi is ezeket az utcai zavargásokat már, mert van egy közeli ország, ahol voltak ilyenek. Ez tulajdonképpen európai jelenség, történtek hasonlók Rostockban, Genovában, Franciaországban. Vannak szerb és koszovói radikálisok is, ezért nem zárható ki, hogy lesznek problémák, lokális terrortevékenységek, vagy kialakulhatnak olyan nem állami, szélsőséges szerb önmozgalmak, melyek nem ismerik el Koszovó függetlenségét.

Az esetleg kialakuló konfliktusok kezelése kinek a feladata lesz? Milyen kapcsolatban lesznek egymással az EU és a NATO egységek?

A konfliktusok kezelésében a már említett békefenntartók (KFOR) kaphatnak szerepet, akik adott esetben békekikényszerítő, konfliktuskezelő, rendfenntartó szerepet játszhatnak. Ebben egyébként jelenleg is részt vesz a KFOR akción belül egy nagyjából 160 – 180 fős magyar rendőri-katonai kontingens Pristinában, mely a zavargások megfékezésében és elhárításában játszik fontos szerepet. Ez a békekikényszerítés jelenleg tehát NATO-misszió, de az EU fokozatosan egyre nagyobb szerepet akar játszani ezen feladatok ellátásában is, így elképzelhető, hogy bizonyos kontingenseket átvesz a NATO-tól, illetve igénybe vesz rendőri, kommandós, és a titkosszolgálati tevékenységben gyakorlott szakembereket. Egyébként, ha éles konfliktushelyzet alakul ki, akkor ennek kezelését a KFOR egységek és az EU kontingensek együttesen oldhatják meg.

Hazánkból konkrétan milyen szakemberek utazhatnak Koszovóba, és hányan?

Azt még nem lehet egészen pontosan tudni, hogy az egyes tagországok kiket küldenek, de azt igen, hogy szükség lesz olyan emberekre, akiknek kimondottan a helyi politikai erőkkel való kapcsolattartásban, meggyőzésben lesz szerepük, és nem csak Koszovóban, hanem Szerbiában is. Meg fognak jelenni civil szervezetek, egyetemi oktatók, akik majd az adott helyzet elmagyarázásában, megértésében segíthetik az ott élőket. Különösen nagy magyar kontingens küldésére ebben az esetben nem kell számítani, nem a számában, hanem a szakértelmében lesz jelentős az az egység, amely Koszovóba utazhat. Az EU-n belül ugyanis egy olyan feladtunk van, hogy különböző területekről szakértőket (például rendőri, jogi szakembereket) küldjünk, és civil szervezetek is menjenek. Ezt a civil és szakértői szerepvállalást egyébként folyamatosan különböző konferenciák készítik elő.

Az EU-misszió teljes költségvetését 200 millió euróra teszik. Ez hogyan fog megoszlani a tagországok között?

A saját kontingens finanszírozása a tagországok dolga, de mivel esetünkben nem nagy létszámról van szó, így úgy gondolom, hogy maximum fél millió euró lehet az, ami Magyarországra hárulhat az említett 200-ból. Ez nem egy afgán-ügy, ami jóval költségesebb, a jelentős fegyverköltségek és logisztikai kiadások miatt. Egyébként a védelmi költségvetés, és a kormányzat rendelkezik ilyen célokra elkülönített pénzekkel, illetve az EU strukturális együttműködése is rendelkezik ilyen alapokkal.

Mikor indulhat útjára ez az EU-misszió, és mennyire jelentős ez az EU életében, hiszen korábban hasonlóra még nem volt példa?

Ez egy nagyon fontos akció, mert az EU kül-, biztonság- és védelempolitikája számára ez a válságkezelés precedens értékű, és az ebben való magyar részvétel pedig nemzeti érdekünk. Maga az akció akkor veheti kezdetét, amikor Koszovó kikiáltja a függetlenségét, addig a teljesen konkrét szerepvállalásokról és feladatmegosztásokról nem születhet döntés. Jelenleg az előkészítések zajlanak.