A Francois Lejeune néven anyakönyvezett fiatalember szellemes politikai karikatúráival tűnt fel, s hamarosan Európa egyik legnépszerűbb rajzolója lett. A II. világháború alatt részt vett az ellenállásban, majd később a békemozgalomban, rajzaival fellépett a háború, a militarizmus ellen, állást foglalt a francia közélet kérdéseiben. Pályafutása során több mint 17 ezer rajzot készített, 25 könyve jelent meg, s alkotott plakátokat, rajzfilmet, színpadképeket is.
Világszerte a Biblia első könyvét, a Teremtést szatirikusan és aktualitásokkal ábrázoló rajzgyűjteményei - Ádám és Éva regénye (1946), A világ teremtése (1951), Az ember teremtése (1973) - tette ismertté. 1957-ben jelentek meg az Amikor az állatok beszéltek, valamint a La Fontaine Állatmeséit illusztráló kötetei. Mark Twain szövegével alkotta meg az Ádám és Éva naplóját. Bájos rajzai humorral elegy bölcsességgel ábrázolják, mai emberi viszonylatokra fordítják le az ótestamentumi történeteket. Paradicsomát joviális öregúr-istennel, inkább csak csínytevő ördöggel, esendő angyalokkal s nagyon emberi Ádámmal és Évával népesítette be. A világ teremtésének első rajzán a Genezis szövege fölött - "és setétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett" - a teremtőt vízibiciklin ábrázolja. Sokszor nyelvi ötleteket is alkalmaz: ilyen világ még nem volt a világon! - lelkesedik az angyalka a tervek láttán. Legyen világosság! - ám az öngyújtó nem működik, az Úr földhöz csapja, erre az felgyullad.
Effel a kozmikus történéseket a gyerekszoba szintjére egyszerűsíti le, ez humorának egyik forrása. Istene meglepően materialista, inkább jókezű mesterember, mint mindenható Úr, aki azonban járatos a fizikai, kémiai, geológiai és más tudományokban is. Rajzaiban nemcsak a vallást, a tudományt és a filozófiát is kiszerkeszti - de mindig toleránsan és megértéssel. A kopernikuszi és darwini elméletet is beépíti Isten Ádámnak adott leckéi közé, nem ijed meg kisebb-nagyobb anakronizmusoktól, az ökröt traktornak, az elefántot családi kocsinak nevezi, a lóra rendszámot tesz.
Akárcsak Madách Az ember tragédiájában, Effel is végigálmodtatja hősével a történelmet, a fáraóktól Caesaron keresztül a szivarozó nagytőkésig. Gyerekrajz-stílusa, kicsit tiszteletlenül ábrázolt hálóinges istene és bébidollos angyalkái, csak vastag kontúrvonalakkal jelzett alakjai a leegyszerűsítést szolgálják. Antropomorf állatai amolyan zoocentrikus világban élnek, amelyben az ember is csak egy szereplő a sok közül. A lepkék szerint a Nap kering a Föld körül, a Föld pedig a lepkék körül. Az almakukacok úgy vélik, tudományosan nincs még bebizonyítva, hogy egyedül csak az ő glóbuszuk lakott. Mindez persze mégis a mi, emberi világunkról szól, saját, magunkat a világ középpontjába helyező szemléletünket karikírozza ki.
