Szólíthatom Csernák Istvánt szuperintendens úrnak? Mit takar ez a titulus?

Ez egy hagyományos egyházi kifejezés. Egykor a protestáns egyházi vezetőket is szuperintendenseknek hívták a 18. század végéig, 19 század elejéig, és azt követően lettek püspökök. Ez a történelmi rész.
Igazából a szuperintendens a metodista egyházban egy olyan személyt jelöl, aki egy bizonyos kerületben – az én esetemben Magyarország területén – a lelkészek és a gyülekezeti körzetek szolgálatát felügyeli. A mi kerületünk a Közép- és Dél-Európai Centrál Konferenciához tartozik, aminek a feje a püspök, aki Zürichben él. Én voltaképpen az ő képviselője vagyok akkor, amikor nincs itt az országban. Általában nincs itt.

Induljunk el a kezdetektől. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom hívószavakként: anglikán egyház és 18. század.

Valóban. Az 1700-as évek első felében egy mozgalom indult az oxfordi egyetemen, mely főként fiatal tanárokból, tanársegédekből és diákokból állt, akik arra vállalkoztak, hogy rendszeresen összejöttek és gyakorolták a hitüket, vagyis a korábbinál komolyabban akarták végezni azt, amiről beszéltek. Elmélyülten tanulmányozták az eredeti nyelven olvasott Bibliát, betegeket, börtönöket látogattak. Ez a csoport továbbfejlődve egyesületet hozott létre az anglikán egyházon belül, amelyet elneveztek metodistának.
Eredetileg ezt a nevet gúnynévként ragasztották rájuk. A rájuk aggatott többféle elnevezés közül megemlítem még a „bibliamolyok” kifejezést. A metodista szó viszont nekik is tetszett, ami üdvözülésük különböző módszereinek keresését jelenti.
A mozgalom rohamosan terjedt, elsősorban kiváló igehirdetőiknek, John és Charles Wesleynek, illetve Witfieldnek köszönhetően. Ezek az emberek bejárták egész Angliát, és hajnaltól estig prédikáltak az embereknek. Az ébredési mozgalmuk ennek hatására annyira megerősödött, hogy az anglikán egyház már nem tudta magában tartani. Az 1780-as évek végétől az egyház önállóvá vált.

A Biblia elmélyült tanulmányozása mellett a Wesley-testvérek állították a középpontba a társadalmi szolidaritás gondolatát is.

Így van. Kezdetektől nagy gondot fordítottak az elesett emberekre, komoly lépéseket tettek a gyarmatokon élő rabszolgák felszabadításáért. Emellett John könyveket írt az egészséges táplálkozásról, a gyógyszerekről, sokféle jószolgálati tevékenységet folytatott.

Mikor lépte át a mozgalom és az egyház Nagy-Britannia határait?

Mikor megindult a kivándorlási hullám Amerikába az 1700-as évek második felében, sok metodista lelkész tartott velük. Még Wesley idejében két püspököt is kineveztek az amerikai kontinensre. Érdekes módon a tengerentúlról jött vissza a metodizmus Európába, elsőként Németországba. Aztán a Német Konferencia megerősödésével jutott el Bécsbe, majd 1898-tól, az első lelkész érkezésétől Magyarország különböző részeibe, Budapestre is. Az első igehirdetések a Vajdaságban még református templomokban zajlottak, de a metodisták amúgy is egy ökumenikus gondolkodású társaság. Egyetemes üldöztetésben nem volt része a metodistának, de a két világháború között nem sikerült a magyar hatóságokkal bejegyeztetni az egyházunkat. Kisebb falvakban, ahol megjelentek a metodisták, tapasztalható volt bizonyos ellenállás a történelmi egyházak részéről, ami néha incidensekhez is vezetett.

Melyek a főbb különbségek a többi keresztény egyház és a metodisták között hitelvek, rituálék, tevékenységi körök vonatkozásában?

Egyházunk a reformáció talaján jött létre. Mikor Wesleyék elindították a mozgalmat, nem akartak új hitelveket alkotni, nekik az, amit az anglikán egyház átvett főleg a lutherizmusból, de a kálvini gondolkodásból is, tökéletesen megfelelt. Hitelvek tekintetében tehát nagyon apró eltérések vannak a protestáns egyházakkal, amelyek inkább teológusoknak való vitatémák lehetnek. A kisegyházakat pedig azért érezzük közel magunkhoz, mert a gyülekezet-szerkezet, a szertartásoknak az egyszerűsége rendkívül hasonló. A metodistáknak a kezdetektől fontos gondolata volt a „szabad egyház szabad államban”, tehát az állam politikai gondolkodásától független működés hangsúlyozása. Mivel hitelveink a történelmi hagyományokon alapulnak, ezért mi a gyermekeket is megkereszteljük, és nem kereszteljük meg újra azt, aki hozzánk jön, tehát egy katolikusoknál keresztelkedett ember keresztsége nálunk is érvényes. Ünnepek tekintetében a szombattartó adventistáktól térünk el jelentősen. Az istentiszteleti liturgiában inkább a puritán református hagyományok erősödtek meg nálunk, így egyszerű az istentiszteletünk. Most próbálunk metodista hagyományokat is meghonosítani, mégpedig a családiasság, a közvetlenség erősítése révén.