Nemzeti érték a szódavíz

"Szódát! Megjött a szódás!" Bizonyára sokak számára idéz gyerekkori, nosztalgikus időket az ismétlődő, elnyújtott kiáltás, és képzeletük térképén elkocog a nyári hőségben a szódásrekeszekkel megrakott lovaskocsi, szomjat enyhítő igéretével.

- Az akkori idők kedvelt italát később kiszorította a kóla, a sokféle üdítő és ásványvíz, és már egyáltalán nem volt sikk szódavizet fogyasztani - idézi fel a múltat Guttmann Tamásné, a Buborék Kkt. ügyvezetője, aki elismert hivatali munkáját cserélte fel a szódagyártó kisiparos mesterségre. Majd így folytatódik az emlékezés: - Akkor még nem gondoltam, hogy egy leáldozóban lévő mesterségből szerzek szakvizsgát, mert ez bizony szakma, szigorú szabályokkal, kötöttségekkel. Már elkönyveltem, hogy rossz lóra tettem, amikor felviláglott: a szódás szakma csak tetszhalott volt egy ideig, mert azok, akik generációkon keresztül ezt választották mesterségüknek, megélhetési forrásnak, nem adták fel. Mindent megtettek azért, hogy fennmaradjon a szakma, és újra felfedezzék. Nekik lett igazuk.

A szódavíz, vagy hajdani nevén "savanyúvíz" atyjaként a magyar Jedlik Ányost tiszteljük, aki már 1826-ban rájött, hogy a víz és szén-dioxid keverékéből kellemes, különleges italt lehet készíteni, és 1841-ben meg is kezdte gyártását. Az egyszerű alapanyagokból készülő ital hamarosan népszerű lett. Története leginkább a borhoz kötődik, hiszen az igazi hozzáértők esküsznek rá, hogy jó fröccsöt csakis szódavízzel hígítva lehet inni, és az így készült ital a legjobb nyári hűsítő.
Guttmanné nem tartozik az ősi szódások közé, de néhány év alatt megszerette ezt a szakmát, aminek minden titkát ismeri. Azt mondja, bár a szén-dioxid és víz keverése nem boszorkányság, ennek ellenére nagy felkészültséget és odafigyelést igényel, hogy az állandó, jó minőség megmaradjon. A csapvíznek abszolút tisztának kell lennie, a szén-dioxodot pedig Répcelakról lehet beszerezni, ahol jelentős mennyiségű természetes eredetű gáz áll rendelkezésre, amely tisztítás után válik alkalmassá szódavíz készítésére.

A két alapanyag keverése ma EU-szabványos berendezések segítségével történik, melyek rozsdamentesek és az újratölthető palackok is előírásszerűek. A régi, színes, kék, zöld, formatervezett, szemet is gyönyörködtető szódásüvegekből mára csak mutatóban maradt, múzeumi tárgyként. A készítés közben a megfelelő nyomásra, a keverésre és a szükséges hőmérséklet betartására kell odafigyelni.

A szóda lelke a buborék, minél több és minél apróbb, - ez a minőség mutatója.
Ahogy a borkultúra tért hódít, a szódavíz is helyére kerül. Magára valamit adó borász tart a pincéjében szódavizet is. Nem feltétlenül fröccsözés céljából, de utóitalnak, "kísérőnek" mindenképpen. Nem mintha a bor és a szódavíz nem férne össze, csak tévhit az, hogy jó borból vétek fröccsöt készíteni, mert arra való az olcsó, értéktelen lőre. Üzemekben a szódát védőitalként használják a nyári hőségben, de a háztartásokban, élelmiszerüzletekben is újra fellelhető és a gasztronómiai, vendéglátó szakemberek is ajánlják a fogyasztását.

Deák László az egyik legrégebbi szódás dinasztiából származik, már nagyapja, apja is a ferencvárosi műhelyben készítette a szódavizet. Napjainkban a fiával folytatja a családi hagyományt. Most ő a Magyar Szikvízkészítők Országos Ipartestületének a soros elnöke. Ipartestületi pályázat révén 2004-ben "Garantáltan hagyományos és különleges termék" tanúsítványt nyertek, és a szódavíz bekerült a Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti értékei közé.
Arra törekszik, hogy tisztségében a másfélezer, szódás szakmát gyakorló kollégájának az érdekeit védje, és minden lehetséges módon népszerűsítse ezt a tipikusan magyar terméket.
Kérdésünkre elmondja, hogy minden ellenkező hiedelemmel szemben ma is örvendetesen sok fiatal jelentkezik az OKJ-s jogosítványt adó szódavízkészítő szakmára, tehát a folytatás biztosított szakmai részről.

- Nem is olyan régen csaknem minden háztartásban volt szódás szifon, amelynek révén magunk is készíthettünk otthon szódavizet. Mi lett e divattal?

- A divat hozta és az újabb divat el is feledtette. A szakemberek szerint ugyanis a szifonban készült szóda nem az igazi, a kötelező technológiai folyamat ugyanis "nem fér bele" az autoszifonba. Mára aztán leginkább kamrák mélyén porosodik, vagy a szemetes kukában végzi az egykor ünnepelt házi szódásszifon - magyarázta Deák László, hozzátéve, hogy vannak, akik a különféle ásványvizekre esküsznek, de ezek eltérő ízt és aromát kínálnak, míg a szódavízre az állandóság jellemző, amit a zárt rendszerű gyártás garantál.

- Jut-e termékükből exportra is?

- Szódavizet nem, de a készítés technológiáját el tudjuk adni külföldre is, sokfelé nagy az érdeklődés iránta - kaptuk a választ.

Szegeden egy magángyűjtő jóvoltából állandó ipartörténeti kiállításon mutatják be a szódavíz gyártását és a gyártás kellékeit. A sokakat vonzó gyűjteményből rövidesen vándorkiállítás lesz.