Szülők könyve címmel nemrégiben jelent meg Ranschburg Jenő kötete, amely alcímében életkor-meghatározást jelöl: A fogantatástól az iskolakezdésig. Mivel a könyvesboltok kínálata nem szűkölködik nevelési tanácsadókban, megkérdeztük a szerzőt: miért érezte úgy, hogy meg kell írnia ezt a kötetet, s mennyiben különbözik e munkája más, hasonló tárgyú kiadványoktól?

- A gyermeknevelés témájában mostanában Magyarországon megjelenő írások java része nem hazai szerző műve, hanem magyarra lefordított külföldi tanácsadó szakirodalom. Leegyszerűsítve azt mondhatnám: nevelésmódszertanok, amelyek arra adnak tippeket, mit kell tenni, ha a gyerek ilyen vagy olyan viselkedést produkál. Úgy gondolom, senkinek sem lehet hasznos tanácsot adni anélkül, hogy megpróbálnánk elmagyarázni, milyen a gyerek. Magának a szülőnek is a gyereke karakteréhez kell igazítania a nevelési gyakorlatát, mert nincsenek olyan megoldási módok, amelyek egyedi vonásoktól, szociális háttértől és a bennünket körülvevő társadalmi korszaktól, környezettől függetlenül örökké igazak és jók volnának - indokolja könyvének létjogosultságát a népszerű gyermekpszichológus.

- Vagyis nincsenek szabványgyerekek, szabványszülők és egyenmódszerek?

- Amelyik módszer az egyik gyereknél rendkívül hatékony, az a másiknál hatástalan lehet vagy éppen fordított reakciót vált ki. A mostani könyvben arra tettem kísérletet, hogy a szülő az én írásom révén jobban megismerkedhessék a gyerekével, és ennek alapján válassza ki azokat a pszichológiai módszereket, nevelési eljárásokat, amelyeknek a segítségével terelgetni akarja csemetéjét. Szakmai gyakorlatomban mindig arra törekedtem, hogy a szülő ne bizonyos elveket kövessen, hanem a saját gyerekét nevelje. Igyekezetem szerint ez a munka tehát egyrészt fejlődéslélektan, másrészt neveléslélektan.

- Érdekessége a kötetnek, hogy az első fejezetben a szülőket is terelgetni próbálja. Mi az előnye vagy a hátránya, esetleges kedvezőtlen egészségügyi következménye annak, ha valaki túl fiatalon lesz szülővé, vagy épp ellenkezőleg a végletekig halogatja a gyermekvállalást? Hogyan került a könyvbe a gyermekpszichológiai munkák esetében szokatlan bevezető rész?

- Ez a fejezet az én életemben is újdonság, mert eddig sem a szülővé válással kapcsolatos döntésekkel, sem a méhen belüli élettel nem foglalkoztam. Miután mindig liberális szellemű embernek éreztem magamat, sokáig úgy gondoltam, a nő joga, hogy a testével rendelkezzék, vagyis korábban soha nem tudtam felszólalni az abortusz ellen. De ahogy egyre többet foglalkoztam ezzel a témával, mind erőteljesebben állok konzervatív koncepciók mellé, hiszen szembesülök vele, hogy a méhen belül a várandósság korai időszakától egy érző emberke van. Hogyan próbálhatnánk őt megsemmisíteni? Az utóbbi évek egyik, számomra is nagy revelációját osztom meg tehát az olvasókkal, miszerint az ember szülői szerepe igazából nem a gyermek világra jötte után kezdődik, hanem jóval korábban, szinte akkor, amikor megfogan a magzat. Ennek kapcsán megpróbáltam a laikus szülőnek is leírni, milyen csodák történnek az anyaméhben. Ezt fiatalabb koromban én magam sem fogtam fel kellőképpen - hangzik Ranschburg doktor vallomása.

- Mennyire felkészültek Magyarországon az érintett korosztályok a szülővé válásra?

- Úgy gondolom, hogy felkészületlenek. Sokan mondják, hogy manapság az autóvezetéshez, a számítógép működtetéséhez vagy a nyelvtudás bizonyítására elvárják az emberektől, hogy vizsgát tegyenek, csak a gyereknevelésre lehet abszolút képzetlenül is vállalkozni. Kicsit idétlennek tartom ezt az érvelést, mégis elgondolkodtat. Gyakran tapasztalom, hogy tájékozatlanok a szülők, különösen az első gyerek esetében, aztán a saját kárukon és a gyerek kontójára a második baba érkezésére már okosodnak, ha egyáltalán születik második gyerek. A szülői szerepben rengeteg tanítani való elem van, és biztosan tudom, hogy sokan szívesen megszereznék ezeket a tudnivalókat. Szerintem az efféle fejtágítás azoknak is használna, akik csak kényszerből vennének részt rajta.

- Erre a felvetésre egyelőre csak azt lehet mondani, hogy a leendő és a gyakorló anyák-apák tanulmányozzák a könyvét.

- Nem lehetne valamilyen kedvezményben részesíteni azt a szülőt, aki részt vesz valamifajta szülők iskoláján akkor, amikor a gyerek pici vagy még meg sem született? - töpreng Ranschburg Jenő, s így érvel: - Társadalmi presszióra lenne szükség, ezt indokolják a fiatalkori bűnözés és a kábítószer terjedésének statisztikái. A szülői monitorozás, az anyai, apai ellenőrzés ma - hadd fogalmazzak keményen - a béka feneke alatt van. Nem az én kenyerem, és zavarba is jövök, ha akár a legenyhébb kényszerítő szándékról is beszélek, de ezúttal talán szükség lenne erre ahhoz, hogy valamifajta megelőzés létrejöjjön. Mert késői a közbeavatkozás, amikor a gyerekkel már mint bűnözővel kell foglalkozni. Semmi értelme sincs tizennégyről tizenkét éves korra levinni a büntethetőségi korhatárt! A prevenció a fontos, az életnek abban a korai időszakában, amelyről a könyvemben írtam. Az iskoláskor előtt még sok minden megoldható; alakítani, formálni lehet a gyereket, de ezt, ahogy múlnak a gyermekévek, egyre kevésbé tudjuk megtenni. Mátraházi Zsuzsa