Robbe-Grillet Brestben született 1922. augusztus 18-án, agrármérnöki diplomát szerzett, később a francia nemzeti statisztikai hivatalban dolgozott. E tapasztalatok minden bizonnyal erősítették a precizitásra való hajlamát, amely később leírásaiban megnyilvánult. 1949-ben jelent meg első írása, A királygyilkos, majd 1953-ban robbant be a francia irodalomba A radírok című regényével, két évvel később pedig A kukkolóval elnyerte a francia kritikusok díját. A végletekig részletező, nem a cselekményre, hanem a képi megjelenítésre, az egy-egy motívumból kiinduló szabad asszociációkra épülő prózát 1957-ben, Az útvesztő című regény kapcsán egy esztéta nevezte el - gúnyból - "új regénynek". Robbe-Grillet és a köréje gyűlt, az Éditions de Minuit könyvkiadónál megjelenő szerzők, köztük Marguerite Duras, Michel Butor, Nathalie Sarraute vagy a francia nyelven alkotó ír Samuel Beckett, vállalták e titulust, sőt az irányzat vezetője 1963-ban esszében foglalta össze az "új regény" teóriáját.
Robbe-Grillet hamar megtalálta az utat a filmhez, és 1961-ben ő volt a forgatókönyvírója a francia "új hullám" egyik különleges alkotásának, Alain Resnais Tavaly Marienbadban-jának. Két év múlva már ő maga is rendezett. Kezdetben rejtélyes bűnügyi történeteit vitte filmre: ilyen volt A halhatatlan (1963) és A férfi, aki hazudik (1968), amelyet Csehszlovákiában forgatott. Az 1960-as évek végétől azonban filmjeiben eluralkodtak szado-mazochista erotikus fantáziái. Ezek közül A szép fogolynőt (1983) Magyarországon is bemutatták. Mindebben társra lelt feleségében, a színésznőből és fotósból lett írónőben, Catherine-ban, aki számos filmjének főszereplője is volt.
Robbe-Grillet már 1949-ben járt Magyarországon, francia ifjúkommunistaként a budapesti Világifjúsági Találkozón vett részt. Az akkori élményeiről az 1990-es években is szívesen beszélt, amikor már híres íróként kétszer látogatott Budapestre.
Írásainak kiindulópontjai gyakran festmények, cégtáblák, vagy akár utcán látott feliratok voltak, amelyekből olyan bravúrosan tudott kibontani történeteket, hogy az olvasó gyakran észre sem vette, mikor került át egy teljesen új dimenzióba. A francia nyelv ismerőinek külön csemege volt az 1981-es Djinn, amely nem volt más, mint a francia nyelv kijelentő módban használt nyolc igeidejének "példatára".
Közel két méter magas, nagy göndör hajával, szakállával tekintélyes oroszlán benyomását keltő Robbe-Grillet nemcsak szerzőként számított különcnek: soha nem volt számítógépe, utálta az Internetet, és amikor 2004-ben beválasztották a Francia Akadémia "halhatatlanjai" közé, nem tartott székfoglalót, és az akadémikusok zöld ruháját sem volt hajlandó felölteni, mert mindkettőt "idejét múltnak" tekintette.
