A világirodalom legnagyobbjai ugyanúgy merítettek a Biblia történeteiből és eszmeiségéből, mint a magyarországi kevéssé ismert, talán méltatlanul elfeledett irodalmárok. A görög-római mitológiai történetek szintén nagy hatást gyakoroltak az alkotókra, így ezek történetfűzései, konfliktushelyzetei és megoldásai sokszor visszaköszönnek a bibliai témájú regényekben, eposzokban is - magyarázta Szörényi László.
Az irodalomtörténész szerint erre az egyik legjobb példa Thomas Mann József és testvérei című tetralógiája. A bibliai Jákob legféltettebb és kivételezett fiának, Józsefnek a története lassan bontakozik ki, de meglepő fordulatokkal bír. A börtönből szinte egy csapásra a társadalmi ranglétra csúcsára ért, és a fáraó helyettese lett, amit annak köszönhetett, hogy betartotta Isten törvényeit.
"Ez a regény egyrészt az Ószövetség mítoszanyagából merít, ám az ókori Közel-Kelet őstörténeti mondái, vallási irodalma is kimutatható benne" - hívta fel a figyelmet Szörényi László, aki szerint Thomas Mann munkásságára leginkább Goethe hatott. Ezt a történetet Goethe is szerette volna megírni, ám ennek kivitelezése egyik legjobb "imitátorára" maradt. Thomas Mann regényének magyar vonatkozása is van, amennyiben Kerényi Károly irodalomtörténész tanította neki a görög mitológia alapjait, amelynek fordulatait felhasználta a József és testvéreiben.
A klasszikus eposz kelléktárát alkalmazta biblikus történetének feldolgozásában a cremonai püspök, Hieronymus Vida Christias című művében is, amelyben Jézus utolsó útját beszéli el. A passiótörténet keretébe ágyazva - nem a történeti valóságnak megfelelően - az eposzban megjelenik Jézus apja, József is, aki a "legkedvesebb tanítvánnyal", Jánossal meséli el egy kihallgatáson Jézus életét Pilátusnak.
Jacopo Sannazaro reneszánsz eposzában Jézus gyermekségének története jelenik meg, olyan epizódokkal, amelyekről a Biblia egyáltalán nem beszél. Az ókori klasszikus eposzi formákat ez a mű is felvonultatja. Jellemző, hogy később a Biblia szépirodalmi feldolgozását a tridenti zsinat (1545-1563) által meghatározott alapelveknek megfelelően kellett megírni. Aki ennek nem felelt meg, annak az inkvizícióval gyűlt meg a baja, így még ha szakrális témát is dolgozott fel, könnyen börtönbe kerülhetett, vagy máglyahalált halhatott, ha nem felelt meg a katolikus egyház elvárásainak - hangsúlyozta az irodalomtörténész.
A bibliai történetek protestáns írók általi feldolgozásai közül a majdnem a Szentháromság tagadásáig eljutott angol John Milton Elveszett paradicsom című eposzát emelte ki Szörényi László. A művet önként vállalt belső száműzetésben írta, miután Oliver Cromwell titkáraként annak bukása után nemkívánatossá vált a politikai közéletben.
Milton az akkori aktuálpolitikát beleszőtte az eposzba, ugyanis Sátán "mindannak a rossznak a megtestesítője, amit a királyság jelentett a felvilágosodott emberek számára". A királyság visszaállítása utáni mellőzöttsége miatt ellenzéki megfontolásból kezdett Milton angolul írni, ami akkoriban egyáltalán nem volt általános, mert a legtöbben latinul folytattak eposzírói munkásságot - jegyezte meg.
Milton A küzdő Sámson című munkájában szintén bibliai történetet dolgozott fel, ő csinált belőle tragikus hőst, aki emlékeztet Herkulesre, mivel mindketten a nők miatt rontották el sorsukat - mondta Szörényi László.
A magyarok közül a barokk műfajban Háportoni Forró Pál kevéssé ismert Jób csodálatos türelméről című művében dolgozta fel a szenvedés mintájául szolgáló bibliai alak történetét.
Külön műfajt képvisel Mark Twain, aki a Sátán-trilógiában a bibliai, az utópikus és a sci-fi elemeket ötvözte, és az emberiség történetének epizódjait eleveníti fel, természetesen néhány alapvető történetet beletéve a Szentírásból - folytatta.
Szörényi László elmondta: a lírai irodalomban többek között Balassi Bálint, Arany János és Ady Endre merített a Bibliából. Balassi utolsó verse egy zsoltárparafrázis volt. Aranyt "a Biblia leghűségesebb tanítványának" is nevezik, ugyanis a korabeli visszaemlékezések szerint hatéves korában már ötször olvasta a Bibliát teljes terjedelmében.
Toldi Miklós alakját emberi erejét tekintve Sámson megfelelőjének tekintik, míg a bibliai gyermekgyilkossággal való párhuzam az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc megtorlásáról írt verseiben mutatható ki - mondta.
Az irodalomtörténész elemzése szerint morális kérdéseket vet fel Arany János Buda halála című eposza, amelyben Isten esélyt adott az embernek a bűnnel szemben, sőt "szurkolt", hogy Attila, a hunok egyik vezére ne ölje meg bátyját, Budát. Attila hatalomvágyból, hogy elfoglalhassa a fejedelmi trónt, végül mégis megölte testvérét, ami miatt Isten csalódott az emberben, így a hatalom megszerzésében Attila nem sok örömet talált.
