Gyurcsány kedden a Magyar Tudományos Akadémián mutatta be három javaslatát. Ezek közül ő maga leginkább, a harmadikként bemutatott járulékcsökkentésen alapuló modellt preferálta. Ez több lépésben az alkalmazottak négytizedét érintő, összesen 10-12 pontos százalékpontos munkáltatói járulékcsökkentést, kisebb mértékű szja csökkentést (sávhatáremelés, adójóváírás növelés) tartalmaz. A vállalkozásoknak legfeljebb 10 fő erejéig járna az alacsonyabb járulék, a minimálbér másfél – kétszereséig 2009-ben. Emellett ez a javaslat tartalmazza az 1950 forintos tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlését 2010-ig, valamint 16 százalékos társasági adóval számol, különadó nélkül, és eltörölné a szolidaritási adót. A járulékcsökkentésre építő javaslat nettó költségvetési hatása 220-250 milliárd forintos kiseséssel járna az előzetes számítások alapján. A konvergenciaprogramhoz képest ez 0,9 százalékos reálkereset-növekedési többletet, 0,7 százalékos lakossági fogyasztásnövekedési többletet, 0,3 százalék GDP-növekedési többletet és 0,2-0,4 közötti foglalkoztatottságnövekedési többletet eredményezne.



A másodikként bemutatott terv középpontjában szja-fókuszú csökkentés áll. Ez az szja-tábla átírása mellett, a különadó részleges kivezetésével, a helyi iparűzési adó felének átalakításával, ingatlanadó bevezetésével, és az adókedvezmény-rendszer jelentős szűkítésével számol, ami az egykulcsos adórendszer felé vinné mai rendszert. A javaslat szerint az szja alsó sávhatára 2,5 millió forint lenne, 20 százalékos adóval. Efelett 30 százalékos lenne az adó, míg 7 millió forint felett megszűnne a magas keresetűek 4 százalékos különadója. A javaslat radikális voltát az is mutatja, hogy 420 milliárd forintos kiesést eredményezhetne a költségvetésben. Ennek ellenére az első javaslathoz képest, csak a reálkereset-növekedésben eredményezne nagyobb többletet 0,1 százalékkal.

Elsőként mutatta be az úgynevezett szuperbruttósítás elképzelését. Ennek a legnagyobb újítása az lenne, hogy a ma a munkáltatók által befizetett járulék is megjelenne az alkalmazott számláján, és ő fizetné be az összes közterhet. Ez egy 20-30-35 százalékos mértéket tartalmazó adótáblával és kétféle járulékkal valósulna meg. Ez 1,9 százalékos reálkereset-növekedési többlettel járna, viszont a foglalkoztatottságnövekedési többlet terén a konvergenciaprogramhoz képest 0,2 százalékos csökkenést eredményezhet.

A javaslatokkal kapcsolatban Oszkó Pétert, a Deloitte vezérigazgatóját kérdeztük.

Mi a véleménye Gyurcsány Ferenc javaslatairól?

Magát azt a koncepciót nagyon pozitívnak tartom, hogy széleskörű szakmai egyeztetések előzték meg a javaslatok kidolgozását, mert erre ez idáig nem volt példa. A három javaslat közül az jól látszott, hogy a miniszterelnök egyet preferált kiemelten, ezért ezt, a járulékcsökkentésre építő modellt véleményezném először. Érdekes módon ennek a javaslatnak a legfontosabb elme nem is a járulékok csökkentése, hanem a szolidaritási adó megszűntetése. Ez ugyanis egy hangsúlyos várakozása a vállalkozói szektornak és ez egy fontos lépés lenne a hitelesség visszaállítása szempontjából is, hiszen ez kifejezetten olyan adó volt, amit a költségvetési egyensúly helyreállítása céljából vezetett be a kormány ideiglenes jelleggel. De a szolidaritási adó megszűntetése némi korlátot is támaszt ezen javaslatcsomagnak, mert kevés forrás marad a foglalkoztatási terhek csökkentésére. Ráadásul elsősorban az alacsony bejelentett jövedelmek körét érintenék a kedvezmények.

Erre mondta Gyurcsány Ferenc, hogy ez a javaslat az alacsonyjövedelműeknek kedvez, szemben a másik kettővel.

Ezt egy végtelenül torz összehasonlításnak tartom. Azért, mert a mostani adórendszerünk eleve nagyon kedvező az alacsonyjövedelműeknek. A minimálbér gyakorlatilag adómentes, és az afeletti kategóriában is nagyon komoly kedvezményeket biztosít az adójóváírás, míg az átlagbér kategóriájától kezdődően már erősen emelkednek az adóterhek. Ez azt eredményezi, hogy lényegében a foglalkoztatás utáni közterheket a közép és magasabb kategóriába eső magánszemélyek nagyon szűk rétege viseli. Nem csak azért szűk, mert kevesen vannak, hanem mert aki csak tud, kibújik ezen irreálisan magas közterhek alól és alacsonyabb jövedelmet jelent be. Tehát ha a kormány arra helyezi a hangsúlyt, hogy még inkább az alacsony kategóriájúaknak kedvezzen, az azt eredményezheti, hogy nőni fog azok száma, akik megpróbálnak kibújni a magasabb terhek alól. Arról nem is beszélve, hogy ez a javaslat a nagyvállalkozásokat kihagyja a kedvezményezettek köréből, miközben esetükben jóval kisebb azon vállalkozások aránya, melyek nem vallják be kellő módon a jövedelmeket. Szóval azok részesülnek kedvezőtlen eljárásban, akik eddig is precízen adóztak. Éppen abba az irányba torzulna tovább az adórendszer, amelybe már most is torzul.

A másik két javaslatról mit lehet elmondani? Melyik mennyire radikális?

A legradikálisabb elképzelés az úgynevezett szuperbruttósítás. Ez azt jelenti, hogy tegyük teljesen átláthatóvá a rendszert. Felejtsük el az összes apró járulékot, meg azt, hogy az egyik felét a munkáltató, másikat a munkavállaló fizeti, nézzük meg mennyibe kerül összesen egy ember foglalkoztatása, és annak arányában számoljuk ki, hogy mekkora befizetésre van szükség az állam részére. Ez egy komoly, pozitív irányú kultúraváltás lenne.