A választás

Nem tudom, hogy Kóka győzelme papírforma szerinti volt-e, vagy inkább az óriási meglepetés kategóriájába tartozik. (Lehet, hogy kéne politikai fogadóirodákat nyitni, mondjuk a most következő népszavazásra is: például tíz az egyhez fizet a nem, de lehetne befutóként miniszterelnök-jelöltekre fogadni, satöbbi.) A lényeg az, hogy külső szemlélőként - megítélésem szerint - a nagy többség Fodor Gábornak drukkolt, a belső döntés – akkor még úgy látszott – azonban más volt. Kóka nekem örök, megfejthetetlen rejtély az SZDSZ-ben: olyan mint egy előkelő idegen. Nem rossz értelemben, csak úgy. Tipikusan az az ember, akinek lehet, hogy feltűnne a távolléte, de jelentős tartalmi változást nem eredményezne. Ilyen szempontból talán meglepetésként kellett volna, hogy hasson, hogy egy az SZDSZ-en belül ideológiailag súlytalan ember lett a párt első embere. Talán csak azért nem kaptam fel a fejem, mert Kuncze Gábor leköszönő elnök beszédéből egyértelműen érezni lehetett az „utódmegjelölést”, ő meg fajsúlyos egyéniségnek számít a szabad demokratáknál.

A másik dolog, ami mindenkinek megmaradt az első fordulós döntetlen, és az a körülbelül öt percig tartó állapot, amikor mindenki Kókát hitte győztesnek. Állítólag volt olyan internetes portál, ami le is hozta a hírt. Egy rosszmájú sztori szerint a téves információ úgy került ki, hogy valaki belesett a számlálókhoz, és látta, hogy mennyivel magasabb Kóka kupaca. Csak azt felejtette el megnézni, hogy Fodoré össze volt már rendezve. Mindegy, ez már emlék, ahogy a második forduló is, mely Kóka János győzelmét hozta.

Aki soha nem tehet semmiről

Nem tudom, hogy hány SZDSZ szimpatizánsnak tűnt fel, hogy a párt eddig sem szárnyaló népszerűsége képes volt további romlást mutatni az elmúlt egy évben. Persze nem mondhatjuk, hogy ez az elnök hibája, hiszen a liberális pártra haragszanak az emberek az egészségügyi reformért és a tandíjért. Egyszóval a kormány kellemetlen intézkedéseiért mindig ők viszik el a balhét. Csendben tenném hozzá, hogy nem hiszek benne, hogy az SZDSZ-szavazók nagy része tandíjellenes lett volna vagy nem több-biztosítós rendszer párti. Akkor talán másért nem ikszelnének a madarak mellé?

Kóka emlékezetes feketemunkás botránya mellett sem mehetünk el szó nélkül, ha már felidézzük az elmúlt 11 hónapot. Akkor is úgy gondoltam és most is így látom, hogy közvetlenül nem felelős Kóka János azért, mert villájának építkezésén nem bejelentett munkások is dolgoztak. Közvetve azonban igen, és ez csak egy fokkal jobb, mint az átlagember, aki elfogad adott szolgáltatást lényegesen olcsóbban, csak számla nélkül. Egy gazdasági miniszter számára túl nagy luxus egy ilyen baki. Másnál sem néznénk jó szemmel, csak kevésbé lenne pikáns. Főleg, ha közlekedési oldalról mellé vesszük, hogy ma már egy kocsi üzemeltetője is büntethető adott kihágásért, ha nincs meg a vétkes.

És akkor nézzük a friss botrányt, az elnökválasztásét. Adott egy minden bizonnyal sértett vagy csalódott ember, Köteles Péter, aki előáll azzal, hogy csalás történt. Méghozzá T. Asztalos Ildikó nyomására többen hamisan szavaztak (jogtalanul, nem jelenlévő küldöttek helyett) Kóka javára. A történet biztos, hogy sántít valahol, hiszen a hölgyről még a Fidesz is tudja, hogy Fodor párti (én legalábbis az ő oldalukon olvastam). Ami biztos, hogy manipuláció történt, és ami nem fontos, hogy Kóka tudott-e róla. Legalábbis a következtetéseken nem változtat. Most javában tart a vizsgálat, és addig senki nem mond semmit. Ez a vizsgálat minden bizonnyal el fog húzódni a népszavazásig, ahol az SZDSZ elvállalta a leghálátlanabb szerepet: a NEM képviseletét. Ez nem lenne baj, ha nem negatív kampánnyal próbálnák meg mozgósítani az embereket, hanem tiszta, világos beszéddel kiállni a három díj (jobboldali nevén sarc) mellett. Visszakalandozva a csaláshoz: nem jó ez a mostani állapot az SZDSZ-nek, a történetből már csak rosszul vagy kevésbé rosszul lehet kijönni. Ez utóbbinak alapfeltétele egy új elnökválasztás.

Lesz-e harmadik forduló?

Lassan újra itt a március 31, remélem lesz annyira meleg, hogy ne sálban járjak, vagy ha mégis kell, hogy hordjak, idén nem veszítem el. Az időjárásnál is nehezebb lenne előre megjósolni, hogy lesz-e elnökválasztás az SZDSZ-ben. Most csend van, összezárt sorok, népszavazás. Ha Kóka lennék, biztos fontosnak érezném, hogy minél hamarabb újra megmérkőzhessek az elnöki címért. Miért minél hamarabb? Mert a kivárás a gyengeség jele. Ráadásul vizsgálat nélkül is mindenki meg van győződve arról, hogy csalás történt. Az idő nem neki dolgozik. Ha az SZDSZ liberális párt, akkor mindennél fontosabb számára egy ilyen csorba kiköszörülése. Ha egy, akár önhibámon kívül- csalással megválasztott vezető vagyok, saját magam miatt is fontos kell, hogy legyen, hogy újra megméretessek. Csak így bizonyíthatnám be magamnak és másoknak, hogy az elmúlt 11 hónapnyi munkásságom rendben volt, és van elég bizalom a párt tagjaiban irányomban ahhoz, hogy még minimum egy évig én irányítsak. Meglátjuk, hogy hoz-e a tavasz új küldöttgyűlést az „elnökfaló” pártnak.

Ha meg nem, akkor valljuk be, nincs más hátra azon maradék, 3-4 százaléknyi szimpatizáns számára, mint hogy új pártot keressen, vagy valami jó programot a következő választások napjára.