Sorozatosan rendítik meg a német közvéleményt az elmúlt hónapok gazdasági fejleményei. Nemrég néhány cégvezető kolosszális méretű adócsalási ügyei, most pedig a jól menő cégek tervezett elbocsátásai sokkolnak.

A Népszabadság információi szerint a BMW például a tavalyi évet 3,7 milliárd euró adózás előtti nyereséggel zárta. Mégis 8100 alkalmazottjától válik meg világszerte, ebből csak Németországban 7500 embert rakna ki. A kicsit sem finoman Number One-nak nevezett takarékossági programjával 6 milliárd eurót akar megtakarítani 2012-ig, ennek jelentékeny részét teszik ki a sorozatos elbocsátások.

A Siemens pedig egy veszteséges üzletágtól, a SEN üzleti távközlési szolgáltatótól szabadul meg, s emiatt 6800 dolgozóját teszi ki majd az utcára

A globalizáció ezen „átkai” váratlanul érik a német munkavállalókat. A szakszervezetek erélyesen reagáltak a fejleményekre: az amúgy is erősen sztrájkaktív IG Metall gigaszakszervezet például méltányos hozzáállása teljes megváltoztatásával fenyegette meg a BMW-t.

Németország gyenge pont

Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének kutatási igazgatója szerint sajnos mindez egy világtendencia baljós jele. 2008 a lassulás éve lesz a globális gazdaságban, és ez nem kíméli még az olyan fejlett szociális rendszerrel bíró országok dolgozóit sem, mint Németország. A globalizáció hatásai kikezdik az eddig olajozottan működő újraelosztó rendszereket.

A technológia fejlődése miatt sok ágazatban kevesebb élőmunkára van szükség, mivel az alkalmazottakat helyettesíteni lehet a legújabb gépekkel is. Ugyanakkor ha a cég sikeres, ezek a megtakarított költségek a menedzsment zsebébe vándorolnak.

Rácz szerint a jövedelmi olló kinyílása miatt Németországban főképp az adórendszer átalakításával lehetne megtörni a szociális bizonytalanságot, illetve a már eltörölt minimálbért lehetne visszahozni.

Ám a növekvő adók elriasztanák a cégeket, amelyek közül néhány már így is menekülőre fogta: legutóbb a Nokia, amely Romániába helyezte át Bochumi mobiltelefon gyárát.

A tőke elvándorlása és a fogyatkozó munkahelyek miatt szűkülő kereslet a lejtőre küldi a német gazdaságot, amely gyászosan rossz, 1 százalék alatti GDP növekedést produkált tavaly. Ám a növekedést csak egy patthelyzet feloldásával lehetne felpörgetni, mégpedig a nagyon kiterjedt és hosszú évtizedek óta bebetonozott újraelosztó rendszer átalakításával. Ez azonban a német munkavállalók heves ellenállásába ütközne, akik már a jelenlegi helyzetet is nehezen tűrik.

A szocializmus nem rossz eszme?

A kutató szerint az egyre zavarosabb gazdasági helyzet és a szemet szúró jövedelmi különbségek miatt a politika frontján is élesedik a helyzet Németországban. Válaszként a fent vázolt negatív tendenciákra egyre erősebb Németországban egy radikális programmal feltörő baloldali erő.

Az egykori keletnémet kommunista állampárt utódából, a PDS-ből és egy kis nyugati, baloldali tömörülés, a WASG egyesüléséből létrejött Baloldal Pártja év elején a látványosan „nyomult” a tartományi választásokon, és immár több képviselője is bejutott néhány nyugati tartomány parlamentjébe. A cégvezetők látványos tollasodása csak a lovat adja a keményvonalas baloldal alá.

A párt egyik prominense nemrég egy olyan kijelentésre ragadtatta magát, miszerint „a szocializmus nem rossz eszme, csak rosszul valósították meg.”

Begyűrűzik?

Bár a XIX. századi eszméket felvállaló baloldal megerősödésétől nálunk nem kell tartani, Rácz Margit úgy látja, a munkaadók és munkavállalók közötti élesedő jövedelmi különbségek már nálunk is jellemzővé váltak.

Elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi recessziós időszak komoly konfliktusokat gerjeszthet a munkaerőpiacon.

Ebből a szempontból Magyarország helyzetét sajnos megnehezíti a konvergencia program is, amely kedvezőtlenül hat arra, hogy új munkahelyeket hozzanak létre.