Nem vitás, hogy a hat muzsikus munkássága kivétel nélkül megérdemelné ezt a díjat. Azonban március 7-én csak egy ember veheti át a díjat. De ami késik, nem múlik.
Nézzük meg, kik közül kerülhet ki a győztes! Rövid életpálya-bemutatóink következnek, fűszerezve a hirextra.hu és Pont FM interjúiból vett csemegékkel. A szavazás csütörtökig tart.
Vörös István
Vörös István énekes, gitáros, dalszerző. 15 éves korában kezdett zenélni különböző amatőr zenekarokban. Mint a Vörös és fekete, a Káosz, a Kotló-gátló, a Jam, vagy a Record. Ebben az időszakban, több hírességgel játszott együtt, mint Leslie Mándoky, Vikidál Gyula, vagy Majsai Gábor.
A hirextra.hu-nak adott interjúból az is kiderül, hogy mindig is zenész szeretett volna lenne, hogy milyen együttesek voltak rá hatással és hogy miként készül a RockAréna-beli koncertjére.
Mindig is a zenei pálya volt a cél?
Igen, mindig az volt a vágyam, hogy zenész legyek, dalokat írjak, azokat énekeljem és szeressen a közönség. Ezt szerettem volna attól a pillanattól kezdve, ahogy megláttam a tévében a menő beat zenekarokat. Megérintett az a hangulat, ami a koncerteken érződött és azt mondtam: „igen, én is ilyen akarok lenni”. Azon szerencsések közé tartozok, akik első pillanatban tudták, hogy erre a pályára születtek. Ha újra kezdeném, akkor is ezt választanám.
Melyik együttes/együttesek volt rád a legnagyobb hatással, amikor elkezdted?
A magyarok közül akkor már elindult az Illés és az Omega. A külföldiek közül leginkább a Beatles vagy a Rolling Stones. Az ragadott meg az egészben, el tudták énekelni a gondolataikat, érzéseiket, örömüket, bánatukat. Önkifejezés volt az egész. Ha szerelmi csalódásuk volt, könnyen túlélték egy-egy szép dallal. Amióta írok, én is többször öntöttem dalba az érzéseimet.
A Prognózis korszak, a legsikeresebb időszak volt az életedben. Hogy emlékszel vissza rá?
A 60-as években, amennyire még benne voltam, olyan volt, mint mikor az iskolában egy gyönyörű tavaszi napon elmarad a hatodik óra, és haza lehet menni. Na, az a szabadságérzet mindent megért. A 70-es évek, sötét, ólomszürke reménytelen vágyakozás korszaka volt. Aztán a 80-as években újra kisütött a nap, akkor, mint megvadult csikók koncerteztük végig az országot. Ez volt a Prognózis idején. A 90-es évek az megint zavaros volt, 2000-től pedig úgy érzem megint eltűntek a felhők.
A RockAréna koncerten is fellépsz, készülsz rá valami különleges módon?
Minden koncert különleges. Csupa jó dalok fognak elhangozni. Lesz a Prognózis korszakból, és a 90-es évek dalaiból. A legújabbakból nem lesz, azokat egy jövőre megjelenő lemezen szeretnénk bemutatni. Február 15-én a Tacuba Cafe and Stage-ben fogunk koncertezni, ott játsszuk ezeket az új dalokat is, aki szeretné hallani. Az Arénában csak a nagy sikerek fognak szólni. Jó buli lesz!
Török Ádám
A legendás Mini együttes énekes-fuvolás vezetőjeként elsőként hozta be Magyarországra a dzsesszes blues-rock műfaját a fekete öltözék mellett. 60 éves születésnapját nagyszabású koncerttel ünnepelte zenész barátaival a Petőfi Csarnokban.
A zenész hirextra.hu-nak adott interjújából kiderül, hogy véletlenül került zenei pályára. Ezenkívül megtudhatjuk, hogy hány embernél kezdődik a közönség és, hogy mióta hord feketét.
Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el zenélni?
Teljesen véletlenül kerültem a pályára a hatvanas években. Gimnáziumi zenekarokban kezdtem játszani, mint oly sokan, mázlim volt, hogy én ismertté váltam. Kirúgtak a Toldiból, átmentem a Petőfibe, összehaverkodtam a srácokkal, akik megkérdezték, tudok-e énekelni. Mondtam, hogyne, persze, aztán elkezdtem ordibálni. Ebből alakult ki a Mini 1968-ban, amikor Závodi Janóval összeálltunk. Teljesen autodidakta vagyok, a 68'-69'-es Chris Wood és Jethro Tull hatásokra elkezdtem furulyázni. Később megismerkedtem Ráduly Misivel, a legendás Syrius fuvolista-szaxofonosával, aki továbblendített a fuvolatanulásban. 22 éves voltam akkor. Véletlen, hogy a beat és rockzene rajongójából magam is előadó lettem.
Závodi Jánossal több ponton is összekapcsolódott az életed.
Kétéves korunk óta egy házban laktunk, gyerekkorunk óta ismerjük egymást, osztálytársak voltunk, és együtt is kezdtünk el komolyabban zenélni. Aztán szétváltak az útjaink, ő megcsinálta a Piramist, én pedig mentem tovább a progresszív rock, a fúziós bluesrock vonalán, majd 1991-ben megint csak összetalálkoztunk, hiszen közösen vittük a Mini és a RABB (Rhythm and Blues Branch) formációt, de ma is rengeteget játszunk együtt.
Mennyire számít rétegzenének a tiétek?
Sokkal elvontabb, mint a populárisabb műfajoké, igényesebben megírt szövegek és zenék, de azért rendkívül nagy sikere volt a Mininek ahhoz képest, amilyen zenét játszott. Szerencsémre a Ratkó-korszak tinédzsereinek voltam az ideálja, és ők sokkal többen voltak, így nagyobb volt a közönségünk is. Mellékszál, de ma már elmondható, hogy akkoriban engem rendszeresen megfigyeltek, tehát nem igazán kedvelt az a rendszer, ami hátráltatta a karrieremet. Aztán a rendszerváltás után kijutottam nyugatra is, ott is sikereket értem és érek el. Bebizonyosodott, hogy az a zene, amit én játszom, külföldön is elkel, mert színvonalas. Én ma is játszom, azok pedig, akik akkoriban divatos popot játszottak, ma már öreg bácsik a karosszékben. A fúziós zenét lehet játszani húsz és hetvenkét évesen is.
Melyek voltak a legemlékezetesebb külföldi fellépéseid?
Először a nyolcvanas évek közepén jutottam ki nyugatra. 1990-ben Philadelphiában léphettem föl a Függetlenség Napján, július 4-én félmillió ember előtt, nagy sikerrel. Emlékezetes koncertjeim voltak svájci klubokban és bécsi fesztiválokon. Játszottam világsztárokkal, például B. B. Kinggel, de több helyen is felléptem Lengyel- és Finnországszerte.
Ugyanakkor tudom, hogy kis füstös klubokban is szeretsz zenélni.
Imádok játszani, nekem két ember is közönség. Ha elkapom a fonalat, hatalmasat tudok bulizni, és sokat próbálok adni az embereknek. Csak úgy érdemes ezt csinálni, ha a legkisebb közönségnek is teljes erőbedobással tudsz zenélni.
Mióta hordasz feketét?
1973 óta. Black it's Beauty.
Németh Alajos
Németh Alajos (Lojzi) a Bikini egyedül megmaradt alapítója, Hiszen nem egyszerűen basszusgitáros, hanem zeneszerző és szövegíró, mi több, még a felvételek is nála, a Bikini Stúdióban készülnek, hangmérnöki és produceri irányításával. Az együttes honlapján, egyszerűen csak így aposztrofálják: maga a Bikini.
A Német Alajossal készített hírextra interjúban megpróbáltunk utána járni annak, hogy mi a 80-as években alakult együttesek titka, és hogy mennyire fontos a dalok üzenete.
Miért van az, hogy a rock műfaján belül még mindig nagyon népszerűek az olyan 80-as években alakult együttesek, mint amilyen a Bikini is? A mai fiatalokat hogyan tudjátok megszólítani?
Abban, hogy mi meg tudjuk érinteni a fiatalokat az is nagy szerepet játszik, hogy van egy tinédzserkorú lányom, akinek a segítségével át tudom érezni azt, amit ő, illetve a korosztálya megél, át tudom érezni az ő világát, az igényeit, és ezt építem bele a számainkba is. És, amikor a fiatalok meghallgatják a zenénket, akkor rájönnek, hogy ez róluk is szól. Másrészt nagyon sok vérfrissítés történt az együttesben, tehát fiatalodtunk az új tagok által, és így senkinek nem lehet olyan érzése, hogy a szülei, vagy netán a nagyszülei vannak a színpadon.
A sokat megélt zenekaroknál mindig nagy dilemma, hogy vajon a régi jól bevált slágerekhez szabad-e hozzányúlni, szabad-e újrahangszerelni őket. Nálatok ez hogyan működik?
Ez egy nagyon jó kérdés, mert valóban dilemmát okoz. Én úgy hangolom össze a stíluselemeket, hogy az új dalok egyes elemei megjelenjenek a régi számokban is. Az a cél, hogy a dalok hangosabbak legyenek, mint a 6-os villamos. A mai zajszint ugyanis megegyezik a 6-os villamoséval. Ha azt túl tudod szárnyalni, akkor felfigyelnek rád. Ez a célja az új daloknak, és ezt a hatást kívánjuk elérni a régi nótákkal is.
Mennyire fontos az, hogy a daloknak üzenetértéke legyen? Mennyire szerencsés az, ha egy népszerű zenekar politikai tartalmú üzeneteket fogalmaz meg?
Lehet, hogy ezért sokan megköveznek, de nekem fontos hogy a daloknak legyen áthallása, akár politikai értelemben is. Miről énekeljünk, ha nem a hétköznapok nyomoráról? Az a fontos, hogy meg tudjunk fogalmazni bizonyos gondolatokat, legyen szó szerelemről, politikáról, vagy bármi másról. Ott van például a Közeli helyeken, ha azt valaki meghallgatja, majd belenéz a tükörbe, akkor azt érezheti, hogy csak a kaszni öregszik, a lelkünk fiatal marad.
A Pont FM 88.1 rádió március 7-én adja át Életmű Díját, melynek te vagy az egyik jelöltje. Számítanak még ennyi év után az ilyen elismerések?
Óriási megtiszteltetés, hogy jelölt vagyok. Ilyenkor érzem azt, hogy érdemes volt ezt az egészet csinálni. Persze, ha egyszer életműdíjat kap az ember, akkor az is fölvetődik benne, hogy mit lehet még tenni, mit lehet még elérni. Az igazi elismerést viszont nem ez jelenti, hanem az ha egy koncert végén sokadszor is visszahív a közönség, sőt a legnagyobb siker az, ha koncert után is ott maradnak a rajongók, és órákig elbeszélgetnek veled. Velem, velünk ez számtalanszor megtörtént, ez a legnagyobb elismerése a munkánknak.
És meddig fogsz még beszélgetni a rajongókkal? Meddig lesz még Bikini?
Azt nem tudom, hogy a Bikini meddig maradhat még fenn, szerintem 5 évre érdemes előre tervezni. Még egy nagylemez és, egy koncert a BS-ben méltó betetőzése lenne az együttes pályafutásának, de 10 éve is ezt mondtam, és még mindig itt vagyunk. 
Szigeti Ferenc
Szigeti Ferenc kicsit kakukktojás az életmű díjra jelölteket bemutató sorozatunkban. Vele kapcsolatban nemcsak a Karhago-beli munkássága kapcsán érkeztek, hiszen ő nyerte a Pont FM rendezte első rock DJ párbajt. Bár a címvédés nem sikerült neki, azonban győzelme megmutatta, hogy nemcsak gitárral a kezében és mikrofon mögött tudja szórakoztatni a közönséget. Illetve a második párbajon megmutatta, hogyan lehet a lemezlovas szakmában is zenésznek marad: gitárral kísérte a lemezjátszóról szóló dalokat.
Szigeti Ferenccel a Pont FM Rocközön című műsorában beszélgettek telefonon, és ez rendhagyó módon inkább a párbajról szólt. Kimazsoláztuk a Karthagoval kapcsolatos részeit a beszélgetésnek. Természetesen Szigeti Ferenc zenei ízléséről is ejtünk pár szót.
Mint rockzenészről talán furcsán hangzik, hogy Simon and Garfunkelt és Chris Rea-t hallgat, igaz általában olyankor, amikor csendes, nyugodt muzsikára vágyik. Egyébként ugyanúgy otthon van a mai rockzenék terén is, ugyanis lemezkiadó vezetőjeként is hallgatnia kell őket. Bár nemcsak ezért teszi. Modern előadók közül a Green Day-t, a Bon Jovit és az Aerosmith-t emelte ki. A régebbiek közül felmerült a Deep Purple, a Led Zeppelin és az AC/DC neve is. Ezek mellett természetesen a Karthago-hoz jobban közel álló west coast rockzenekarok: a Journey, a Foreigner és a Def Leppard.
Szigeti Ferenc a Karthago-val kapcsolatban mesélte, hogy turnékra fellépésekre menet bővítik egymás zenei látókörét: mindenki hozza a cd-it, kazettáit magával, amiket útközben hallgatnak. Az ilyen alkalmakkor (is) hallgatott Queen vokál felépítéseiből sokat is tanultak akkoriban.
A Karthago Magyarországon szinte egyedülálló módon 28 éve ugyanabban a felállásban zenélő együttes tavaly nyáron járta az országot, 20 fellépésük volt. Szigeti Ferenc hozzátette, hogy ez nem annyira sok, de mivel ők már nem (csak) a zenélésből élnek, ezért nem „hakniznak” feleslegesen. Nagyobb bulikra mennek el, néha kisebb érdekességekkel vegyítve. Adtak már unplugged koncertet is. A zenekar szombaton fellép a Papp László Budapest Sportarénában, és már elkezdték a 2009-es 30 éves évforduló ünnepi készületeit is.
És ami a legfontosabb: a Karthago idén tavasszal új lemezt ad ki. Ennek kapcsán elmesélte, hogy a 2004-ben készült Valóságrock idején is az volt a cél, hogy modernebb hangzású korongot vegyenek fel, ami részben sikerült, mivel a lemez nagyon Karthagos lett. Úgy látszik, hogy nem tudnak kibújni a bőrükből. A cél most tehát az, hogy hangzásban 2008-as minőségű anyag kerüljön a lemezboltokba. Nagyon fontos, hogy előremutató maradjon az együttes zenéje.
Nagy Feró
Énekes, zeneszerző, színész, politikus, egy időben a Nemzet Csótánya. A Wikipédia felsorolásából annak ellenére kimaradt a műsorvezető, hogy Feró a rendszerváltás hajnalától a Magyar Rádió Garázs, később az MTV Rockkalapács című műsoraiban igyekezett teret biztosítani a fiatal rock-nemzedék képviselőinek.
Igazán progresszív vonalat a Beatrice együttes hőskorában (1976-1981) képviselt, mikor a magukra maradt külvárosi suhancok problémáit, életérzéseit énekelte meg. Filmszerepei közül kiemelkedik a Céllövölde (1989) című filmben nyújtott alakítása, ahol egy bunkón emberséges nyomozót személyesített meg. Rockoperákban volt már Hamlet is, de igazán emlékezeteset az István, a király Laborcaként alakított. Napjainkban is aktívan koncertezik a Beatrice aktuális reinkarnációjával.
Nagy Feróval közvetlenül Karácsony előtt készített interjút munkatársunk, de a napokban frissebb beszélgetés is várható a hirextra.hu-n. A már megjelent anyagból igyekeztünk a Beatricére és Nagy Feró zenei terveit érintő részekre koncentrálni.
Kicsit tekintsünk vissza az elmúlt időszakra! Életművedből megjelent egy kétlemezes válogatás, az Antológia I-II. Lesz folytatás?
Nem hiszem, hogy lesz. Az eddigiek is csak az EMI-nak voltak köszönhetőek. De vannak olyan terveim, hogy egy internetes portálra felpakolom sok régi koncert hanganyagát. Aki kutakodik a rockzene őskorszaka után, talál majd köztük érdekességeket. Én is bele-belehallgattam néhányba, és tényleg hihetetlen erő, meg lendület rejlik ezekben. Teljesen rá lehet érezni arra, ami a koncertteremben történik. Kicsit irigykedve is hallgatom fiatalkori önmagamat.
Ha nem lesz Antológia III, várható legalább új Rice-lemez? Utoljára 1999-ben jelentkeztetek a Vakaromával.
Nagyon szeretnénk, ha lenne! Azt viszont nem szeretném, hogy egy „kötelező” album jelenjen meg, ne legyen már elvárás az éves lemezkiadás! Ugyanakkor most mégis felgyorsultak az események nálunk, mert az Universal kötött velünk egy szerződést, így 2008 március-áprilisára már elkészülhet az új anyag. Egy hónap alatt felvehetjük, és még egy-két hét lesz a kiadás. De a pontos időpont függ a kiadótól is, ők ismerik a piaci viszonyokat, ebbe nem szeretnék beleszólni…
Akkor a dalok már készen állnak, csak fel kell venni őket?
Tévedés! Még meg is kell írni őket... (nevet) Van egy csomó dal, amit a srácok írtak, és én most nézem át ezeket. De egyelőre nem vagyok túlzottan elégedett a terméssel.
A szövegeket te alkotod most is?
A Beatricén belül az összes szöveget én írtam, valószínűleg most se lesz másképp. Hacsak nem hoz valaki elém olyan szöveget, amit zseniálisnak találok.
Az új lemez mellett van még valamilyen nagy dobásod a jövő évre?
Hogyne! Harmincéves lesz a Beatrice, szeretnénk a régi és az új tagokkal egy bulit. Új tagok? Mondjuk, Lacik Fecó is tizenöt éve van velünk. A buli egyébként október 18-án lesz a Petőfi Csarnokban, de még lehet, hogy meggondolom magam. Nem szeretem ezeket a szülinapi bulikat, szerintem a kutyát nem érdekli, hogy harmincévesek vagyunk.
Deák Bill Gyula
Minden több bekezdéses áradozásnál is többet ér Deák Bill Gyuláról egyszerűen és prózaian annyi, hogy ő a magyar blues avatatlan királya. A kőbányai zenész sztárként kezdte zenei pályafutását: ez volt a neve annak a kőbányai együttesnek, ahol külföldi dalok éneklésével szórakoztatta a nagyérdeműt. Ő az egyetlen magyar énekes, akinek amerikai kritikusok szerint „fekete hangja van.” Igazán és szélesebb körben akkor vált ismertté mikor szerepelt az István, a király című rockoperában. Tordát, a táltost alakította, hangjával egyszerűen lenyűgözte a közönséget. 1979-től hat éven át Hobo Blues Band tagja volt, ezután kezdett szólókarrierbe, a Deák Bill Blues Banddal.
Deák Bill ma délután telefonon a Pont FM Rádió Rocközön című műsorának vendége lesz telefonon, ahogy Nagy Feró is, csak ő személyes. A későbbiek során várhatóak a beszélgetésből részletek itt a hirextra.hu oldalán is.
