A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kézdivásárhelyi parlamenti képviselője az MTI-nek elmondta: a romániai rendszerváltás után, a kilencvenes évek elejétől hódolhatott szabadon e szenvedélyének, a régi Erdély-térképek gyűjtésének. Budapesten járt egyetemre, már akkor az ottani antikváriumokban rábukkant egy-egy érdekességre.
Gyűjteménye azóta gyarapodott, ma már több mint százötven darabból áll. Ezek között vannak atlasznagyságú térképek, de negyven darab miniatűr lap is ékesíti a gyűjteményt. Ez utóbbiak a "térképészek királya", Abraham Ortelius (1528-1598) híres atlaszának darabjai, nyolcszor tizenhárom centiméteres kis Erdély-térképek.
Tamás Sándor nagyra becsüli Zsámboki János (Sambucus) munkásságát is. Az 1531-ben Nagyszombaton született orvos, térkép- és éremgyűjtő Ortelius jóbarátja volt, gyűjteménye később a bécsi császári udvarba került. A honatya kedvence éppen Zsámboki Transylvania címet viselő atlaszának lapja.
Erdély önálló térképlapként először 1532-ben jelent meg, azt Honterus János (1498-1549) brassói vallásreformer készítette. Ebből egyetlen eredeti példány van, az Országos Széchényi Könyvtárban található. Tamás Sándor hozzáfűzi: Erdély, ezen belül Székelyföld korábban már szerepelt Magyarország-térképeken, ilyen az 1528-ból származó, Lázár deák által készített darab, amelynek egyetlen eredeti példánya ugyancsak a budapesti könyvtárban található. Gazdag örökséget jelentenek a XVI. századi Sebastian Münster térképei, ezek kis méretű fametszetek.
A képviselő e szenvedélye révén számos ismerősre tett szert, akiktől vásárolt, vagy akikkel cserélt. Köztük van Gróf László Oxfordban élő, Magyarországról származó térképtörténész, Ovidiu Sándor temesvári gyűjtő, Mariuca Radu, a nemzeti múzeum brassói kirendeltségének történésze vagy Klinghammer István, az ELTE volt rektora, a térképeszeti tanszék vezetője.
Tamás Sándor gyűjteménye szemet gyönyörködtető közkinccsé vált, mivel a berámázott térképek igazi vándorkiállítássá "szerveződtek". Először 1996-ban Kézdivásárhelyen láthatta a közönség, majd tavaly egy Sepsiszentgyörgyön rendezett térképtörténeti konferencia illusztrációjaként kerültek a falra.
A tárlat később Székelykereszttúrra, majd Székelyudvarhelyre került.
