A kormányszóvivő kiemelte: a magyar fél részéről minden adott volt a magyar-román társadalmi közeledést előmozdító közalapítvány létrehozásához, hiszen az Országgyűlés még 2005-ben megerősítette az erről szóló megállapodást, a kormány pedig elkülönítette az intézmény létrehozásához szükséges forrásokat és felkérte a kuratórium magyarországi tagjait.

Budai Bernadett hangsúlyozta: a magyar kormány az előkészítő tárgyalásokon, majd később is egyértelművé tette, hogy lezártnak tekinti az egykori Gozsdu Alapítvány vagyonával kapcsolatos kérdéseket. A kormány álláspontja szerint a két ország 1953-as megállapodása véglegesen rendezte a vagyoni kérdéseket.

A szóvivő emlékeztetett arra, a tárgyalások során mindkét fél egyetértett abban, hogy a két ország viszonyát inkább a történelmi múltat meghaladó, szoros együttműködésnek kell jellemeznie, nem a múlt egyes kérdései újranyitásának, valamint az ehhez kapcsolódó vitáknak. Ezt a célt szolgálta volna a szándékok szerint paritásos alapon működő Gozsdu Közalapítvány is.

A román szenátus hétfőn formailag azt a törvényjavaslatot hagyta jóvá, amely elutasítja a román kormány 183/2005-ös számú sürgősségi rendeletét. Ez utóbbival azt a megállapodást ratifikálták, amelyet Románia és Magyarország írt alá 2005. október 20-án, az első közös kormányülésen.

A magyar Országgyűlés már 2005 novemberében elfogadta a megállapodást, a román kormány ugyancsak benyújtotta akkor a bukaresti parlamentnek a ratifikálás törvénytervezetét. Mivel a téma addigra alaposan felkavarta a kedélyeket, a kabinet a tervezetet visszavonta, és a Gozsdu-megállapodást sürgősségi kormányrendelettel ratifikálta. Ezt viszont a parlamentnek meg kellett volna erősítenie.

A ratifikáló sürgősségi kormányrendeletet a képviselőház korábban már elutasította, a szenátus (amely e kérdésben az ügydöntő ház) most megerősítette a képviselőház döntését.

Az elhúzódó vita lényege az volt, hogy a román nacionalista erők és részben a mérsékeltebb szociáldemokrata ellenzék szerint az új közalapítvány megfosztaná az ortodox egyház által működtetett nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványt a nem kis értékű vagyon visszaszerzésének lehetőségétől.

A kormánykoalíció részéről hiába hangsúlyozták, hogy két különböző dologról van szó, vagyis az államközi egyezmény nem érinti a nagyszebeni alapítvány működését. Az ellenzők makacsul úgy vélték, a megállapodás szövege úgy is értelmezhető, mintha a román állam lemondana a Gozsdu-hagyatékról.

Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a XIX. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre "a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok" támogatására. Halála után a román ortodox egyház kezelte hagyatékát.

A több budapesti belvárosi ingatlant is magában foglaló Gozsdu-vagyon jövedelméből a trianoni békeszerződés megkötéséig ötezer szegény sorsú diák kapott ösztöndíjat.

Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, melynek értelmében kölcsönösen lemondanak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gozsdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.

A Gozsdu-vagyon sorsa ezért sokáig vita tárgyát képezte a két ország között. Ezt a vitát látszott rendezni a 2005 októberében kötött államközi megállapodás.