Nem sokan tudják, hogy a Napoleon Boulvard előtt már létezett a Solaris. Hogy is indult az egész történet?

Gömör: 1980-ban alakult a Solaris, de abban mi még nem voltunk benne. Erdész Róbert és Cziglán István alapították. Később került bele Kollár Attila, Tóth Vili dobon és Seress Attila basszusgitáron. Mi 82-ben érkeztünk az együtteshez, amikor kettévált a Solaris, mert Bodgán Csabi és Kisszabó Gábor (aki Seress helyét vette át) átmentek az Első Emeletbe. Maradt az Erdész-Kollár-Cziglán-Pócs-Gömör felállás.

Pócs: Vagyis 1982 óta, azaz 26 éve vagyunk tagjai a Solarisnak. Az első lemezünk, a Marsbéli krónikák 1984-ben hatalmas sikert aratott, 30 ezer példányban kelt el. Azóta ez a szám meg is duplázódott. Vártuk a folytatást, hogy a hanglemezgyár kiadja a második anyagunkat. Ez azonban nem így történt. Mi pedig meg akartuk mutatni, hogy tudunk más zenét is játszani, nem csak instrumentálisat, ezért Vincze Lillával létrehoztuk a Napoleon Boulevard-t. Erről tudni kell, hogy egy az egyben a Solaris zenekar énekesnővel kiegészítve.

Ezzel viszont országos hírnévre tettetek szert. Júlia nem akar a földön járni, Legyetek jók, ha tudtok, ma is ismerik legnagyobb számaitok.

Gömör: A Júlia a harmadik lemezen jelent meg, de a másodikra készült. Én szavaztam ki onnan. (nevet)

Pócs: Azért tegyük hozzá, 17 nagy slágerünk volt. Többek között olyanok mint a Szállj velem, Bicikli ég és föld között, Nem kell a zászló stb. Gyakorlatilag csak a slágerlistás számokból össze lehetne rakni egy duplacédét.

Vincze Lilla hogyan került hozzátok? Akkor sem számított még szokványosnak, hogy női énekessel nyomuljon egy rockbanda.

Pócs: Eleinte meg sem akartuk hallgatni...

Gömör: ...amikor odajött egy koncert végén, hogy ő énekelni akar.

Pócs: Nem szerettünk volna énekes zenekart. Ám úgy alakult, hogy kirúgtak minket a SOTE egyik klinikájában lévő próbatermünkből, s Lilla szerzett nekünk új helyet. Így meghallgattuk. (nevet)

Gömör: Az első variáció az volt, hogy csinálunk a Solaris-szal egyetlen dalos szerzeményt. Mint Mike Oldfield, tehát egy slágert a sok instrumentális mellé. Lilla fel is énekelt egy számot az Old Boys énekesével, ami nagyon jól sikerült. Mégsem lett belőle semmi, megmaradt demónak. De a sikeren felbuzdulva felénekelt még pár dalt, és amikor összegyűlt egy csokorra való, akkor már egyértelmű volt, hogy más koncepcióban kell gondolkoznunk.

Pócs: Annyira megtetszett nekünk Lilla hangja, hogy érdemesnek tűnt egy slágerzenekart csinálni. S a Solaris sem azért szűnt meg 1986-ban, mert nem akartuk folytatni: egyszerűen a Napoleon Boulevard mellett nem volt időnk rá. No, meg mivel nem adták ki a második lemezünket, így hanyagoltuk egy időre a Solaris-t.

Azért a Napoleon Boulevard virágzása sem volt éppenséggel hosszú...

Pócs: 1985-től 1992-ig működött a Napoleon Boulevard. A Legyetek jók, ha tudtok albumig számíthatóak az aranyévek, ami 1990-ben látott napvilágot. De igazából sosem zárult le a Napoleon Boulevard hivatalosan, búcsúkoncertet sem tartottunk.

Gömör: Szerencsénk volt, már az elején nagyon bejött a közönségnek a Vincze Lillás felállás. Telt házak előtt játszhattunk. Az első két évben még működött a Solaris is, így dupla koncerteket adtunk. A szünetben átöltözünk, kisminkeltünk, sokan nem is hitték el, hogy ez ugyanaz a zenekar.



Érthető is, hiszen a Solaris sokkal inkább rétegzene, míg Vincze Lillával slágereket gyártottatok.

Pócs: Aki a Napoleon Boulevard-t szerette...

Gömör: ...az rossz ember nem lehet...

Pócs: ...az szerette a Solaris-t is. Aki viszont véresszájú Solaris-rajongó volt, nem szerette a Napoleont. Ez furcsa helyzet, mert a Napoleon Boulevard nem slágerlistás számai között voltak olyanok, amik simán felfértek volna egy Solaris-albumra is. No meg Solaris-ötleteket valósítottunk meg 1986 után is, csak Vincze Lilla hangjával.

Mi lett a Solaris sorsa a későbbiekben?

Pócs: 1985 után hívtak minket a Solaris-szal külföldre is, de két évvel ezelőtt a MűPában itthon is újra felléptünk. Ám sokan a koncert után a korábbi együttes tagjaiból nem akarták már folytatni. Mi Lacival igen, így jött létre a Solaris Fusion.

Gömör: Érdemes arra visszatérni egy kicsit, hogy amikor meghívtak minket Amerikába – egy Japánban megjelent cédénk kapcsán – idehaza bakeliton és kazettán lehetett csak kapni a Marsbéli krónikákat. Nálunk csupán 1998-ban sikerült cédén megjelennünk.

Pócs: Egyébként a Los Angeles-i fellépést brazíliai és mexikói koncertek is követték. A mexikói felvételek dvd-n is napvilágot láttak, amely nemrég jött ki.



Hogy néz ki most a Solaris-felállás?

Gömör: Tamás basszusozik, én dobolok. Barcsik Valéria billentyűs hangszereken játszik és ő az egyik zeneszerzőnk is. Káptalan Bandi gitározik, és Viszokay Rudolf a fuvolásunk.

Mi a helyzet a Napoleon Boulevard-ral?

Gömör: Legutóbbi lemezünk, amit egy könyvre írtunk, az Egyenlítői Magyar Afrika. El lett hallgatva az anyag, semmiféle visszhangja nem volt. Viszont olyan számokat tartalmaz, amelyek Solaris-stílusúak.

Mik a terveitek idén?

Pócs: Solaris Fusionként szeretnénk még az idén egy új lemezt megjelentetni, illetve szó lehet arról is, hogy a Napoleon Boulevard-ral is kiadunk valamit.