A törvény értelmében a korábbi földbirtokosok kezén - akinek úgynevezett úrbéri telkekre bontott földterületét a volt jobbágyok művelték - jelentős nagyságú legelők maradhattak meg. Ezekre a parasztok is igényt tartottak. Hogy hozzájussanak, 1848 nyarán párszáz szeghalmi gazda megtekintette a község Fás nevű külterületén lévő legelőt, s magáénak követelte azt. A település bírája, Hajdú István is megjelent, s kijelentette: betartja a törvényt, nem ad helyt a követelődzők igényeinek. Ez a tette végleg szembeállította a helyi kisparasztokkal, olyannyira, hogy azok megjelentek hivatalában, s szemrehányásokat tettek, amiért nem fogadta el követelésüket.
A fejleményeket a szeghalmi bíró lemondó leveléből és az erre történő reagálásokból lehet kihámozni, amely iratokat mindmáig a Békés megyei Levéltárban őrzik. Az 1848. augusztus 20-án kelt levélben Hajdú István leírja, hogy 19-én Szeghalmon népgyűlést tartottak, amelynek résztvevői közül többen megjelentek hivatalában, hogy felelősségre vonják: " némely szeghalmi lakosok azt hitették el a néppel, hogy én vagyok annak az oka, hogy a szeghalmi nép Fásnak a szabadság eljöttével birtokába nem juthatott, s lakosok által kívánt földosztás meg nem történhetik...Én a bíróságról ezennel lemondok, és kijelentem, hogy többé a bíróságot semmi esetre viselni nem fogom, annál is inkább, mivel a minisztériumhoz fent volt népküldöttek is azon vádat adták fel a minisztérium elébe, mintha az előljárók némelyike - azok között a folyamodást aláíró egyik küldött eskütt, G. Tót Mihálynak előadása szerint - én is meg volnék az Uraságok által vesztegetve, s amiatt nem lehetne a szeghalmi sérelmekre nézve boldogulni. Sőt, Almási Sándorné és Máté Lajosné előadások szerént azon szin alatt, mintha még én megleszek, az új fölosztás meg nem történnék, kivégeztetésem iránt összeesküvés is volna ellenem."

A szeghalmi bíró ezek után - magát, családját és javait veszélyeztetve érezvén - fogalmazta meg lemondását. A békétlenkedés kezdete óta ezt már kétszer is megtette a helyi hatóságnál, de az mindkét esetben megerősítette tisztségében.

A lemondó levelet eljuttatták a Békésen székelő főszolgabírónak, aki Békés megye alispánjához fordult. Eddig ugyanis még nem volt példa a praxisában arra, hogy mit kell tennie, ha egy településen a nép a bíró lemondását követeli, s ennek hatására az le is mond tisztségéről. Levelében megvilágítja a lemondás körülményeit a felsőbbség számára, s hangot ad annak, hogy ilyen előzmények után jobb, ha új bírót választanak. Azt kéri az alispántól, hogy az ügyben az augusztus 26-i népgyűlésig hozzon döntést.

Az alispán augusztus 22-i intézkedésében a bíró ellen fellépő szeghalmi lakosok ügyében vizsgálatot és a vétkesek törvényszék elé állítását írta elő, azzal, hogy csak az elítélésük után jöhet szóba a bíró lemondásának elfogadása.

A végül augusztus 27-én megtartott népgyűlés Balog Istvánt választotta a község bírájának, majd az alispántól az új bíró megerősítését kérték, s azt, hogy a Hajdú Istvánnal kapcsolatos panaszok kivizsgálására megyei küldöttség jöjjön a helyszínre. Az alispán erre két nap múltán válaszolt, s utasította a községet, hogy a lemondott bíróval kapcsolatos panaszait írásban terjessze elő a megyei állandó bizottmány szeptember elsejei ülésére. Döntést csak az ez után végzett vizsgálódás alapján hoznak.

A panaszlista írásban is összeállíttatott, de nem volt sok foganatja. A felsőbbség ugyanis egy pont kivételével a bírónak felrótt cselekményeket úgy ítélte meg, hogy azok törvényesek voltak, mert éppenhogy a törvény betartatásáért történtek. Vizsgálatot is azért indítottak, hogy felfedjék azokat a cselekményeket, amelyekkel megbontották a rendet a szeghalmiak. Utóbbiak igen felháborodtak ezen, s szeptember 2-án már olyan komolyan fenyegették a bírót, hogy ő kérte az alispánt: még a vizsgálat előtt mentse fel hivatala gyakorlásától. Aztán a vizsgálatot végzők később a helyszínen megjelentek, de dolguk végezetlenül távoztak, mert - jelentésük szerint - "a nép ingerültsége, zabolátlansága, s dühvel határos indulatoskodása miatt kötelességükben el nem járhattak, miről midőn jelentésüket beadnák, egyszersmind a tisztviselői tekintélyt ennyire lealacsonyító féktelenség iránt - nehogy e veszedelmes példa tovább harapóddzék - hatályos intézkedéseket tétetni kérnek."

Békésben nem ez volt a népharag egyetlen megnyilvánulása, sőt például Mezőberényben, Gyomán, Orosházán földfoglalásokra is sor került. Orosházán 1848. szeptember 20-a körül, Gyomán szeptember 30. és október 1. között, Mezőberényben október 8-9-én zajlott le a legelők elfoglalása.

A mezőberényiek mellett lapjában, a Munkások Újságjában Táncsics Mihály, az orosháziak követelései és földfoglalása ellen levélben maga Kossuth Lajos állt ki. Előbbi a társadalmi igazságra, utóbbi a mindenkire kötelező törvényekre apellált.

Az orosháziak és mezőberényiek esetében helyi eszközökkel nem lehetett lecsillapítani az elégedetlenkedőket. A lázongás és a békési hadihelyzet előnytelen alakulása miatt is az Országos Honvédelmi Bizottmány kormánybiztost küldött a megyébe. A megyei állandó bizottmány rögtönítélő bíróság kiküldéséről intézkedett. Két személyt - egyiküket októberben, másikukat decemberben - ki is végeztek. A megye fenyítő törvényszéke négy további főbűnöst hosszabb börtönbüntetésre ítélt. A többi vádlott megúszta enyhébb megtorlással, ők 1849-ben kegyelmet is kaptak. A földfoglalások csak 1848 decemberében szüntek meg.
Gőz József