1999-ben még tizenkét medvét tartottak nyilván az alsó-ausztriai-stájerországi mészkőhegységben. Egy részüket Szlovéniából telepítették át valamivel korábban. Az állomány az évek során harmincegy medveboccsal szaporodott, ennek ellenére ma már csak négy állatról tudnak: egy nőstényről és három hímről. Karintiában látnak még időnként felbukkanni egy hímet, amely Szlovéniából "látogat át" hébe-hóba.
Az osztrák Vadállattani és Ökológiai Kutatóintézet szerint szinte kizárt, hogy természetes módon pusztultak el, vagy hogy elvándoroltak volna más vidékekre. Annak ugyanis nyomát lelték volna. Nagy a valószínűsége, hogy valamennyi állat vadászoknak esett áldozatul.
Az intézet szakértői hangsúlyozzák, hogy márpedig élettérből nincs hiány, ellenkezőleg, legalább huszonötezer négyzetkilométernyi terület áll rendelkezésére, amely alkalmas arra, hogy medvék otthonául szolgáljon. Ekkora terület akár ötszáz medve eltartására is elegendő.
Ám ahhoz, hogy a populáció természetes szaporodás útján fennmaradjon, legalább százfős állományra lenne szükség. Ezt Ausztria önerőből nyilvánvalóan nem tudja megoldani, máshonnan kell állatokat áttelepítenie.
Egyidejűleg sürgős intézkedéseket kell hozni a medvék védelmére, amelybe éppúgy beletartozik életterük biztosítása, mint nyomon követésük és gondozásuk. Az intézet szerint szükség van az emberi mentalitás megváltoztatására is, kiváltképpen annak megértetésére, hogy a medvék - még ha el is szaporodnak - nem jelentenek különösebb veszélyt a környezetre, és nem is károsítják azt, ha megfelelő módon törődnek velük. De ehhez az embereknek át kellene hangolniuk magukat, legfőképpen azt elfogadni, hogy az erdők nem csak az övék.
