70 éves a balett-táncosnő

Az Operaház balettiskolájába járt, majd Nádasi Ferenc növendéke volt az Állami Balett Intézetben, 1959-ben a leningrádi Kirov Színházban tökéletesítette technikai tudását. 1954-ben szerződtette az Operaház, három év múlva magántáncos lett, kartáncostól jutott el a vezető szólista posztjára. Precíz, biztos, klasszikus iskolázottsága szolgált alapul olyan kiemelkedő szerepeihez, mint a Diótörő, a Csipkerózsika, a Giselle, a Rómeó és Júlia, A hattyúk tava, a Seherezáde főszerepei, a Párizs lángjai Jeanne-ja, A fából faragott királyfi Királykisasszonya, a Spartacus Flaviája.

A hírnév - szinte állandó - partnerével, Róna Viktorral együtt kapta szárnyra. Egy évfolyamon végeztek a balettintézetben, s nagyon sokat szerepeltek együtt külföldön is. Párizstól Pekingig, Koppenhágától Havannáig végigtáncolták a világot.

Orosz Adél a turnék mellett táncfilmekben is kapott főszerepet, s mindent "kétszáz százalékos" energiával csinált. Napirendje általában a következő volt: reggel tíztől délután kettőig próba, majd az ebédszünet után ugyancsak gyakorlás, és este előadás. Emellett anyaként is helyt kellett állnia, hiszen a Kovács Béla klarinétművésszel kötött házasságából egy lány és egy fiú született. A két szerep összeegyeztetéséhez az anyai szeretet mellett a tánc iránti fanatizmusa is kellett.

Pályája során minden megadatott neki, amiről balerina csak álmodhat: nagy szerepek, kiváló partnerek, közönségsiker, szakmai és hivatalos elismerés. Megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1961), a Kossuth-díjat (1965), az érdemes és kiváló művészi címet (1972, 1976), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét (1998).

Az aktív tánctól - szándékának megfelelően - a csúcson búcsúzott 1981-ben. A szólisták próbavezető balettmestereként dolgozott tovább, emellett a főváros XXII. kerületi művelődési házában beindított egy balettiskolát a gyerekeknek. Tudásából a lehető legtöbbet szeretné átadni, ezért vállalta el 1984-ben az Operaház balettigazgatói posztját, ő Magyarországon az első balerina, akiből balettigazgató lett. Négy évig állt a balett-társulat élén, emellett közéleti szerepet is vállalt: 1986 és 1990 között országgyűlési képviselő volt.

1989-től a Balettintézet (Magyar Táncművészeti Főiskola) tanára. A pörgő, feladatokkal zsúfolt évek után egy csendesebb szakasz következett életében: családja, kisunokája lett a legfontosabb számára. De nem felejtkeztek el róla: 2003 januárjától - a kulturális miniszter rendelete alapján - a Magyar Állami Operaház mesterművésze díj birtokosa, 1999 májusától pedig a halhatatlanok társulatának tagja, lábnyomát az Operettszínház bejárata előtt őrzi a flaszter.