A Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, szobrászművész több mint félszáz hazai és külföldi egyéni, valamint kollektív kiállításáért és a művészképzésben végzett iskolateremtő tevékenységéért részesült elismerésben az 1848-49-es forradalom és szabadságharca 160. évfordulóján.
Fajó János, aki környezettervezőként is letette névjegyét, azt mondta: megpróbált úgy élni, hogy ezt a díjat ne kapja meg. "Tettem a magamét, én nem szolgáltam soha semmilyen aktuális politikai hatalmat" - fogalmazott a festőművész.
Pályáját felidézve azt mondta, az a legnagyobb öröm, ha egy jó mű, szobor vagy kép születik a keze alól.
A kiállítások - főleg a külföldiek - nagyon nagy sikereket hoznak, "gyorsan el is szoktam menni onnan, hiszen ennél nagyobb siker már nem lehet" - jegyezte meg.
Fajó János épp egy táblaképen dolgozik, amely kapcsolódik jelenlegi "Ellipszisek" címet viselő tárlatához.
A festőművész 1937-ben született Orosházán, a budapesti Iparművészeti Főiskolán Szentiványi Lajos és Hincz Gyula tanítványa volt. 1961-ben végzett, utána még másfél évig tanított a főiskolán. Művészetére Kassák Lajos és Victor Vasarely volt hatással.
Nemzetközi tárlaton 1961-ben szerepelt először, 1962-65 között a Fiatal Művészek Klubjában rendezett kiállításokat. Számos hazai és nemzetközi rendezvényen vett részt absztrakt, geometrikus alkotásaival. 1976-88 között a Józsefvárosi Galéria vezetője volt, 1990-ben a Műcsarnokban állított ki.
Ő volt a grafikai tervezője a Gyorsuló idő című könyvsorozatnak. 1974-ben öt társával létrehozták a Pesti Műhelyt, amelynek 1982 óta egyedüli jogutódja. 1985-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott.